Bízom abban, hogy holnap kisüt a nap – Interjú Kostyál Márkkal

2017.03.01.
Harc a földért, a családért, az életért, a jövőért, a belül megszülető férfiért. Magyar dráma, 126 percben. Az elsőfilmes Kostyál Márk rendezővel beszélgettünk Kojot című filmje kapcsán múltról és jelenről.

Olvastam egy beszélgetést, ami két évvel ezelőtt, épp a forgatás megkezdése előtti napokban készült veled. Február 16-án pedig megvolt az első nagyjátékfilmednek, a Kojotnak a hivatalos bemutatója. Mit gondolsz, az akkori elképzeléseid a filmmel kapcsolatban maradéktalanul megvalósultak?

A reklámfilmezés pontosan azt tanította meg nekem, hogy mindig van egy idea, és ahhoz a lehető legközelebb kell kerülni. Én általában belekalkulálom a véletlent, illetve azt, hogy a tökéletességet sosem érem el. Nagyon örülök annak, hogy ez a film olyan lett, amilyet szerettem volna, és úgy szól, ahogy szerettem volna. Nyilván egy forgatás tele van kompromisszumokkal: mi például az idővel küszködtünk, szükségünk lett volna még pár napra, de így utólag belegondolva azt mondhatom, hogy az adrenalin, a lélek meg a szív átsegített minket a nehezén.

Úgy tudom, hogy gyerekkorod óta filmrendező akarsz lenni. Amikor megkaptad a lehetőséget az első nagyjátékfilmed megrendezésére, akkor egy régóta dédelgetett történetet vittél a vászonra?

Igen, a film mondanivalója régóta bennem él, de 4-5 éve mélyült el igazából. Eredetileg három ötletem volt, és nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen az a hang, amin először megszólalok. Ezét összehívtam pár barátomat, akiknek a véleményére nagyon adok, és kértem az életükből pár órát, hogy elmeséljem, egyben elő is adjam nekik ezt a három történetet. Kíváncsi voltam, hogy kire, melyik van hatással. A Kojot sztorijából az első tizenöt percet meséltem el, és egyöntetűen erre szavaztak.

Az lehet, hogy nem is maga a férfivé válás, hanem ezen a témán keresztül több, mélyebb réteget akartál megmutatni, és igazából a férfivé válás csak az egyik szintje a filmnek?

Igen, ez így van. Az elsődleges sztori az a világ, amiben most élünk. Ebbe szerettem volna beleágyazni az apa-fiú kapcsolatot és a női-férfi viszonyt. Megmutatni, hogy min kell keresztül mennie egy férfinak ahhoz, hogy megszülessen benne a felelősség, az erő vagy a bátorság, mindegy, hogy minek hívjuk, csak megalkuvásnak ne! Muszáj, hogy egy embernek legyen tartása, és hogy ezt akkor is felvállaljuk, amikor minden veszni látszik. Az egyetlen dolog, amit meg tudunk magunkért tenni, hogy nem leszünk megalkuvók. Ebben a filmben nem akartunk píszík lenni, abban az értelemben, hogy nem akartunk udvariasak lenni hülye emberekkel, de magunkkal szemben sem. Nem kerülgetjük a forró kását az emberi kapcsolatokról. Nem szeretem azokat a filmeket, amikor a rendező azt mondja, hogy én nem akartam véleményt mondani, én csak megmutatok valamit, de ez nem az én véleményem. Számomra ez nem hiteles.

Mi a saját élményed, a te történeted?

Minden film olyan, amilyen az alkotója, annak a belső energiája. Ilyen értelemben a film ezer szállal építkezik az én életemből, és sok figurában van olyan konfliktus, vonás, ami belőlem, belőlünk szól. .Nyilván Lengyel Balázs és Lovas Balázs (forgatókönyvírók a szerk.) is beleteszi magát. Ez egy ballada a magyar lelkeknek, belőlem. Szerintem nem is lehet úgy dolgozni, hogy egy alkotó ne magán keresztül engedje át a sztorit. A filmet édesapámnak és a kisfiamnak ajánlottam. A fiam állandó ihletforrása az életemnek. Nagy fájdalmam, hogy édesapám meghalt, ő már nem láthatta a filmem, de neki oroszlánrésze van abban, hogy milyen ember lettem.

Milyen filmekre mész be a moziba? Magyar filmeket is szoktál nézni?

Pár éve még nagy mozirajongó voltam, ma már nem mondhatnám. Legutóbb egy talán finn filmet láttam, amiben egy nagydarab szakállas pasi, aki az anyjával él, és valamilyen kulimunkát végez, beleszeret egy depressziós nőbe, aki egyszer utálja, egyszer meg imádja. Ez a film például tetszett. Meg a régi magyar filmeket is szeretem: a Szindbád az örök kedvencem, még gyerekkoromban ivódott belém, és végig fogom vinni magammal, de ilyen az Isten hozta, őrnagy úr!, vagy Bacsó A Tanú című filmje. A Kojotban van is utalás egyfajta keserédes magyar narancsra, de én nem vagyok annyira vicces, mint Bacsó. Szomjas György korai műveit is nagyon szeretem, vagy András Ferenc Dögkeselyű című filmjét.  De megnéztem a Hurkot, a Tiszta szívvelt, és Enyedi Ildikó új filmjét is mindenképp meg fogom.

Február 16-án volt a hivatalos bemutatója a filmnek. Milyenek a visszajelzések a szakma és a közönség részéről?

Jók, esküszöm, hogy sokszor könny jön a szemembe. Nagyon sokan írnak, üzenetet küldenek. Mennék több közönségtalálkozóra is, ha lenne, mert ami volt az katartikust élménynek mondanám.

Operatőre is voltál a filmnek. Nem okozott nehézséget egyszerre több szerepben benne lenni?

Nem, én csak így tudok dolgozni. Látom magamban a filmet, és az sosem lesz olyan, ha nem én csinálom. Ezt az utat járom, tanulom, mert örömöt ad. Ha az ember fest egy képet, akkor nem az van, hogy, leül és mondja valaki másnak, hogy az, mit fessen. Amikor 16-17 éves voltam, az igazgató helyettestől kaptam egy kis kamerát kölcsönbe és esküvőkre jártam, csináltam a kis fahrtjaimat, és mindenhol a Szarvasvadászt forgattam, még ott is, ahol nem kellett volna. Most is úgy van, hogy cipelem magammal a kamerát, nem ülök, folyton mozgásban vagyok. Ez az egyik leggyönyörűbb része a szakmának: ott van a ceruza a kezedben, amivel rajzolsz.

Mennyire vagy öntörvényű esetleg makacs, mit mondanak a kollégák, milyen veled dolgozni?

Engem az emberek vagy szeretnek, vagy nem. Szeretem az embereimet, a színészeimet imádva ráadásul. Munkában a stábom bízik bennem és sűrűn ölelgetjük egymást szeretetből, mert olyankor energiák szabadulnak fel. Sokan tudják, hogy nagyon benne vagyok, hogy ráfűzöm magam az anyagra és abban élek. Van, aki ezt nehezen viseli. Én csak annyit várok el a másiktól, amennyit én is beleteszek egy munkába. Ha valaki ez alatt teljesít, akkor igyekszem szeretettel felhúzni, ha meg nem megy, akkor lemarad és eltűnik.

Ez kicsit úgy hangzik, mint a farkastörvény, nem?

Ha kell, harapok, de tudok hallgatni okos véleményekre.

Dolgozol most valamin?

Még mindig annyira a Kojottal kapcsolatos dolgok teszik ki a mindennapjaim, hogy nincsenek konkrét terveim a jövőt illetően, nem látom még a holnapot sem. Vannak vágyaim, de fogalmam sincs, hogyan fogom tudni megvalósítani azokat. Egyelőre abban bízom, hogy holnap sütni fog a nap. 

Gurubi Ágnes