Miről szól?

1985-ben, majdnem ötven év szünet után, szépségkirálynő választást rendeztek Magyarországon. Az osztrák mintára szervezett esemény nagy szenzációnak számított a szocializmus utolsó éveiben, és sokan megpróbáltak profitálni a lányok szépségéből. Az versenyt egy 16 éves fonyódi diák, Molnár Csilla nyerte, aki ártatlan gyerekként egy olyan világba csöppent, amiről addig sejtelme sem volt. A királynő a vele történt jogtalanságok, a rá nehezedő nyomás és a rosszindulatú támadások hatására összeroppant, és a következő év nyarán öngyilkos lett. A veszteség az egész országot megrázta, a tragédiáig vezető út pedig szépen kirajzolódik ebben a vidáman induló, mégis nagyon szomorú dokumentumfilmben.

Mitől különleges?

A film egy sok lehetőséget rejtő, de végül tragédiába forduló történetet követ, aminek kapcsán pontos látleletet ad a nyolcvanas évek második felének Magyarországáról. Az itt bemutatott szépségkirálynő választás profitorientált üzleti vállalkozás a szocializmus utolsó éveiben, amikor a piaci viszonyok még nem rendezettek, az állampolgárok kevéssé ismerik a jogaikat és lehetőségeiket. Az alkotók nem tudhatták előre, mi történik majd a főszereplővel, de jó érzékkel nyúltak a témához.

és melynek okai, legalábbis részben, kiolvashatók a mozgóképes dokumentumokból. A Szépleányok egy rövid, vibráló korszak lenyomata, mely az éppen zajló átalakulás értékei mellett a veszélyekre is kendőzetlen őszinteséggel hívja fel a figyelmet.

Kevéssé ismerik a jogaikat és lehetőségeiket

Hogyan készült?

A Szépleányokat a Balázs Béla Stúdióban készítette két fiatal rendező, Dér András és Hartai László. Az alkotók, akik már az elődöntőktől jelen voltak a versenyen, így fogalmazták meg céljukat: „Arra voltunk kíváncsiak, hogyan illeszkedik viszonyainkba ez az életünktől korábban merőben idegennek ítélt kezdeményezés. A legizgalmasabb kérdés számunkra az volt: vajon megőrizhető-e az emberi méltóság, a humánum, kivédhetőek-e a karrierizmus, az önérdek kisstílű machinációi a rendkívülinek mondható körülmények között. Hamar kiderült: nem. Távol áll tőlünk bármiféle leleplező szándék. Egyszerűen rögzítettük az eseményeket, hogy bemutassunk valamit minél több oldalról megközelítve, s aztán rábízzuk a nézőre: ítéljen a saját erkölcsi felfogása szerint.”

A film két nagy egységre tagolódik. A régi bakelit lemezekhez hasonlóan van egy „A oldala”, ami a győzelemig vezető utat örökíti meg, de van egy „B oldala” is, ami a sikerrel járó megpróbáltatásokról szól. A mű eleje kifejezetten játékos, olykor ironikus, megoldásai az új érzékenység irányzatának kollázsszerű, kevert műfajú stílusára emlékeztetnek. A történet fejlődésével azonban egyre súlyosabb etikai dilemmák kerülnek felszínre, a semleges nézőpontú riportokat a szervezőkkel és a családtagokkal készített interjúk szakítják meg, melyek sokszor azért mondanak ellent egymásnak, mert a nyilatkozók saját cselekedeteiket próbálják igazolni. A kronologikusan szerkesztett film a verseny kezdetétől a temetésig követi az eseményeket, drámaisága főként abban rejlik, hogy lebilincselően helyez egymás mellé olyan fogalmakat, mint a szépség és a mulandóság, az anyagi és nem-anyagi értékek, a magánszféra és a nyilvánosság, vagy éppen a gyerekkor és a felnőtt lét kihívásai.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A rendszerváltás időszaka sok szempontból a magyar dokumentumfilm aranykora. A műfaj fontosságát ekkoriban széles körben elismerték, a művek megtalálták az utat a nézőkhöz, az alkotók egyre szabadabban nyúlhattak azokhoz a témákhoz, melyek korábban korlátozás alá estek. A Szépleányok nem az egyetlen film, amely ebben az időben az ország társadalmi-gazdasági átalakulásának folyamatát örökítette meg (ilyen még többek között Almási Tamás Ózd-sorozata [1987–1998], a Bebukottak [Mész András, 1985], Dobray György K [1988] és K2 [1989] című munkái vagy a Fekete Doboz filmpublicisztikái), de témája miatt az egyik legnépszerűbb. A hazai dokumentumfilmezés történetének egyik nagy közönségsikere lett, 1987-ben, a bemutatás évében több mint 600 ezer néző váltott rá jegyet. Az alkotás nemcsak a szocialista közegben meglehetősen bizarrnak számító szépségverseny és Molnár Csilla személye miatt érdekes, hanem azért is, mert bepillantást enged a televízióban országosan közvetített esemény kulisszái mögé, így médiatörténeti vonatkozásai is vannak.

Egy emlékezetes jelenet

A magyar megmérettetés első tíz helyezettje Bécsbe utazik, hogy részt vegyen egy osztrák-magyar szépségversenyen. A buszút során a lányok arról faggatják Csillát, mit szól a róla terjedő pletykákhoz, és hogyan változott az élete a királynői cím elnyerése óta. Az itt elhangzó őszinte vallomást a bécsi rendezvények képei követik, melyek gondtalan ragyogása élesen ellenpontozza Csilla valódi érzéseit. A felvételek bemutatják, hogyan játssza kötelező királynői szerepét, de néhány elkapott gesztus azt is leleplezi, mindez valójában mekkora terhet jelent számára. Az a szomorú ellesett pillanat, amikor a luxusszálloda medencéje mellett magányosan üldögél, és titokban egy könnycseppet töröl le az arcáról, már előrevetíti a későbbi tragédiát.

A rendező

Hartai László (forrás: NFI)

Plakát

Tervező: Dékány Péter (forrás: NFI)