Csinibaba
Kicsit szomorkás a hangulat, de a szerelem susu bolondság. Tímár Péter örök közönségkedvence a nosztalgia mellett a hatvanas évek groteszk kétarcúságát parodizálja.
színes magyar játékfilm, 1997, rendező: Tímár Péter
forgatókönyvíró: Márton Gyula, Tímár Péter, operatőr: Szatmári Péter, főszereplők: Pogány Judit, Gálvölgyi János, Reviczky Gábor, Lázár Kati, Molnár Piroska, Lovasi András, producer: Grosz Gyuláné, Rózsa János, gyártó: MAFILM Rt., Objektív Filmstúdió, 101 perc, felújítás: 2K restaurált
Miről szól?
A lakóközösség reggele a lelkiismeretes tömbbizalmi, Simon bácsi (Gálvölgyi János) híreivel és közleményeivel indul. 1962 augusztusa van, a mozik az Édes életet játsszák, a rádió ontja magából a fülbemászó slágereket. A Kommunista Ifjúsági Szövetség „Ki mit tud?” vetélkedőt szervez. A győztes produkció részt vehet a Világifjúsági és diáktalálkozón a távoli Helsinkiben. Mivel a finn főváros az áhított nyugaton van, a felhívás sokak fantáziáját megmozgatja.
Mitől különleges?
A Csinibaba az első felületes pillantásra könnyed zenés filmnek tűnhet. A vékonyka történetet az újrahangszerelt slágerek és gegek fűzik csak össze. Van itt románc, barátság, tervek és illúziók, komikus mellékszereplők. Tímár Péter a kedvelt műfajból indul ki, ám sajátos írói stílusával és különleges vizuális megoldásaival egyedivé varázsolja és parodizálja is a filmtípust. A szereplőket úgy mozgatja, mintha bolondos rajzfilmfigurák lennének. A színek és a kompozíciók a fakuló képeslapokat idézik. A kép gyakran beég, remeg, a vágások szándékosan ugranak. Mintha egy régi burleszket látnánk olyan filmszalagról vetítve, amit már kikezdett az idő vasfoga. A párbeszédek a 60-as évek modoros hivatali nyelvét idézik,
a nosztalgiával teli rózsaszín felszín mögött rendre felsejlik a szocialista rendszer kétarcúsága.
Tímár Péter a korszak unalomig ismert slágereivel játszik, a szövegek jelentését értelmezi át. A dalokhoz társított jelenetek nemcsak viccesek, de a kritikai éltől sem mentesek. A hatás kettős, hisz nosztalgiázva nevethetjük ki a szocializmus giccses látszatvilágát. A Csinibaba nem realista korrajzot tár elénk, inkább egy keserédes hangulatot ragad meg. Mint a saját emlékeink, a film is kiszakad a történelemből, és az erőteljes stilizáció miatt sajátos zárványként működik. A néző nevet a csetlő-botló hősökön, de rögtön a szívébe is zárja őket.

Kíméletlenül kifigurázza a szocializmus hangzatos jelszavait
Hogyan készült?
Tímár Péter elmondása szerint hol a dalok szövegei alakították a forgatókönyvet, hol a kész történethez kerestek slágereket. A filmben sok új arc, moziban ritkán látható sztár bukkan fel. A színészek különös, bábszerű mozgását a rendező úgy érte el, hogy hol lassabban, hol gyorsabban vette fel a jeleneteket. A szereplők először felmondták a szövegüket, majd a forgatáson ezt játszották vissza nekik más sebességben, vezetve a szájmozgásukat. A lassított vagy gyorsított játék önmagában is komoly kihívást jelentett a színészeknek. Tímár Péter tudatosan minden jelenetet csak néhányszor vett fel, hogy mindenki picit bizonytalanul mozogjon a kamera előtt.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Csinibaba a kilencvenes évek egyik legnagyobb magyar közönségsikere. Félmilliónál is többen váltottak rá jegyet, zenéje sokáig vezette a slágerlistákat. A kritika is jól fogadta, a Magyar Filmszemlén megosztva a legjobb filmnek járó díjat vihette haza. A Csinibaba méltó folytatása a hazai vígjáték nagy hagyományainak. Népszerűsége a mai napig töretlen, egyes mondataiból szállóigék lettek.
Egy emlékezetes jelenet
Rögtön a film elején ironikus képet kaphatunk a szocialista ipar működéséről. A kedvelt sláger szövegére komponált jelenet teljesen más kontextusba helyezi a dalt (Kicsit szomorkás a hangulatom máma), kíméletlenül kifigurázva a szocializmus hangzatos jelszavait. Az önmagában is teljes értékű klip epizódszerűen ékelődik a filmbe. Nem viszi előre a történetet, hanem a kor- és hangulatfestés miatt fontos. A Kispál és a Borz a kilencvenes évek legfontosabb alternatív zenekara. E különleges feldolgozásuk az ő karrierjükben is meghatározó fordulópontot jelentett: a filmnek köszönhetően olyanokhoz is elértek, akik korábban nem ismerték őket.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Stőhr Lóránt: A közönségfilm lehetőségei Magyarországon. Filmkultúra, 1998
Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés. Filmvilág, 1997/3, 54-55.
Kövesdy Gábor: Recept nélkül, Beszélgetés Tímár Péterrel. Filmvilág, 1997/12, 19-22.