Keresés

23 találat: "adaptacio"

Candide (Kreif Zsuzsanna, Turai Balázs, Ritter Nándor, 2015-2018)

A Kovásznai György életműve által inspirált, friss szellemiségű, kritikus hangú sorozat a jelenre aktualizálja Voltaire 18. századi kalandregényét.

Az ember tragédiája (Jankovics Marcell, 2011)

Az emberiség különböző korszakaiban játszódó színek az adott kor jellemző művészeti stílusában készültek el.

Biblia – Teremtés (Jankovics Marcell, 1989)

Jankovics Marcell torzóban maradt Biblia-filmjének első és egyetlen elkészült epizódja, amely az Ószövetség első fejezeteit látványos módon ülteti át az animáció stilizált nyelvére.

Aranymadár (Keresztes Dóra, Orosz István, 1987)

Festői rajzfilm Pilinszky verses meséje nyomán egy csodatévő madárról, akinek segítségével az egyszerű juhászfiú felszabadítja a várost a sárkány uralma alól.

Isten veled, kis sziget! (Reisenbüchler Sándor, 1987)

Disztópikus mese arról, ahogy a természettel harmóniában élő kisközösséget gátlástalanul leigázza az arctalan, technokrata civilizáció.

Szaffi (Dargay Attila, 1984)

A Jókait adaptáló romantikus film a Dargay-mesékre jellemző módon bővelkedik a kedves állatfigurákban, az elrajzolt emberszereplőkben és a kacagtató párbeszédekben.

Háry János (Richly Zsolt, 1983)

A Kodály daljátékán alapuló rajzfilmben a karikírozó látásmód, a népi díszítőművészet és a néptánc-koreográfiák is hangsúlyos szerepet kapnak.

Daliás idők (Gémes József, 1984)

Arany János Toldi-trilógiáján alapuló lovagmozi a 19. század végi magyar romantikus festmények stílusában.

Az éjszaka csodái (Horváth Mária, 1982)

A Kaláka együttes által megzenésített Weöres-költemény, Az éjszaka csodái című játékos látomásvers ihletett rajzfilmadaptációja.

Fehérlófia (Jankovics Marcell, 1981)

A magyar népmesén alapuló, a címszereplő beavatástörténetét megjelenítő avantgárd mesefilm virtuóz módon animált ornamentikus formákra épül.

Vuk (Dargay Attila, 1981)

Az árva rókakölyök, Vuk kalandos története máig a magyar gyerekek egyik legkedvesebb egész estés rajzfilmje.

A sótartó felé (Orosz István, 1978)

Az Örkény-egypercest adaptáló, élőfilmes keretbe ágyazott rajzfilmben az erősen rövidlátó családfő az ünnepi ebéd során a sótartóért nyúl, ám azt képtelen elérni.