Macskássy Gyula csodaszalagjai

2022.09.05.

A magyar animáció atyjaként tisztelt Macskássy Gyula felújított munkái a Budapesti Klasszikus Film Maratonon.

„Emberi kéz teremtette, / Csodaszalag, ha ezt látod, / Magad benne megtalálod.” Az Okos lány (1955) modern változatának harmadik kérdését Macskássy Gyula (1912-1971) szűkre szabott életének csaknem negyven évet felölelő pályáján számos változatban válaszolta meg: a csodaszalag számára a rajzfilm. Művei a filmtechnika és a különböző korszakok kifejezésmódjának változásait is tükrözik: az art deco szépségtől (Izzó szerelem) a népszínműves (Boldog király kincse) és népmese-elemeken át (Két bors ökröcske) vezetett az út az absztrakt animációs megoldásokig (1960-as évek).

A „magyar animáció atyja” tudatos, biztos kezű alkotó, merész színhasználata, bátor fantáziája elsősorban nagyvásznon érvényesül. A gimnáziumban saját rajzzal, képregénnyel illusztrált diáklapokat szerkesztett bátyjával, Jánossal. 1932-ben, 20 évesen a Bortnyik Sándor „kis Bauhaus”-nak hívott grafikusiskolájában megismert Halász Jánossal és Kassowitz Félixszel megalakították a Coloritont. A kis reklámstúdió 1937-ben, Halász Londonba távozását követően szűnt meg. Ő John Halas néven az angol animáció úttörője, az első egészestés brit animációs film alkotója (Állatfarm, 1954, feleségével, Joy Batchelorral) lett. Kassowitz Félix Kasso néven népszerű karikaturistaként folytatta a Lúdas Matyiban és a Népszabadságnál, író fia, Pierre 1956-ban Párizsba távozott, unokája a színész-rendező Mathieu Kassovitz.

A Coloritonban csúcstechnikának számító színes hangosfilmet, az 1933-1944 között elsősorban trükkfilmekhez, azaz animációs és reklámfilmekhez használt Gasparcolort használtak. Dr. Gáspár Béla vegyész Berlinben szabadalmaztatta módszerét. A náci hatalomátvételt követően Londonban, majd Hollywoodban próbálta folytatni a gyártást, a németek pedig felhasználták módszerét az Agfacolor tökéletesítéséhez. A Gaspar-technikát végül a Technicolor vásárolta föl. Az eljárás valódi jelentősége napjainkban látható (szó szerint): a filmfelújtási technológiák fejlődése lehetővé tette a fennmaradt tekercsek restaurálása. A most vetített reklámokat is felújított változatban mutatjuk be.


Macskássy 1937-től Szénásy György grafikussal folytatta (ő később egy szovjet hadifogolytáborban hunyt el). A Coloritonban a termelés egyedülállóan gazdaságosan folyt. A fizetett reklámképsorok ironikus meseformája a termék kihagyásával meseanimációként is működőképes volt. Ezt a gyakorlatot Macskássy még az 1950-es években is folytatta, bár akkoriban ezt a fajta "üzleties" szemléletet határozottan nehezményezték. Egy 1952-es reklámmegrendelés előtt a KÖZÉRT Vállalat részére készült iratban így jellemezték Macskássyt: „Osztályvezetőjének véleménye szerint munkáját rendesen elvégzi, politikai megnyilvánulásaiban közömbös, nem szívesen végez társadalmi munkát. Bár már elismeri a szovjet filmek magas művészeti színvonalát, még mindig van benne kozmopolitizmus. Régen önálló reklámfilm-készítő volt, és még ma is üzletember-típus.”

-NFI}
A kiskakas gyémánt félkrajcárja (Fotó: NFI)


A frontról 1945 nyarán Macskássy hatalmas pusztításra jött haza: műtermüket találat érte, filmjeik java megsemmisült. 1948, a filmszakma államosítása után műterme a Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyárhoz került. A központosított filméra első színes mese-rajzfilmje, A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951, Fekete Edittel) az első olyan filmje, ami nem reklámcéllal készült. A Tóth Eszter versén alapuló adaptációban török basa helyett döbrögiszerű magyar kiskirály az ellenség, s a merész kiskakast osztályharcos öntudat hatja át. A film gyártása rendkívül mostoha körülmények között zajlott, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a költségvetése nagyjából 4 korabeli Disney-produkcióét tette ki. Emiatt az épp csak beindított rajzfilmgyártást 1954-ben „racionalizálták”, Macskássy meg is jegyzi, arányos-e, hogy a drága pénzen kiképzett munkatársakat szélnek eresztették. Ő hatodmagával a Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalathoz került, s befejezhette A két bors ökröcskét (1955). A székely meseadaptáció tabut súrolt, hiszen az ország aktuális határain kívül élő magyarokról a „proletár internacionalizmus” miatt kevés szó esett. A siker azt eredményezte, hogy folytathatta a reklámkészítést (Okos lány – OTP reklám). Járulékos haszon, hogy az alkalmazott animáció ezen apró remekművei a szocializmus hétköznapjait is megőrizték.

-MTI Fotó
Macskássy Gyula a hatvanas években (Fotó: MTI Fotó)

A korszak- és hangnemváltást Várnai György grafikussal, karikaturistával való együttműködése jelzi, aki a Kiskakas… óta dolgozott tervezőként Macskássyval. A ceruza és a radírt (1960), a magyar animációs újhullám egyik első darabját, az 1957-ben létrehozott Pannonia Filmstúdió emblematikus alkotását már közösen jegyzik. A népmesei elemek helyébe ironikus absztrakció lép, amit fekete humor árnyal. Orosz Anna Ida animációtörténész összegzése szerint „A néhány jellemző vonallá egyszerűsített figura és a fehér lap adta absztrakt tér révén a film nem pusztán egy ceruza és egy radír road movie-ja lett, hanem a kreatív szellemi erő és a mérnöki pontosság, az inspiratív extázis és a higgadt precizitás egymást szükségszerűen kiegészítő párharcának allegorikus mementója.” A filmet a lassú enyhülés jegyében már fesztiváloztatták, s nagydíjat kapott Karlovy Varyban.

A Párbajjal (1961) a magyar animáció a nyugati filmes világba is visszakapcsolódott, cannes-i különdíja tovább nyitotta a rést a falon, ami elválasztotta az országot a filmes élettől. Mars, a háború istene brutális és vérengző eszközökkel le akarja győzni a Tudóst, aki „Atomka” és az ész vívmányai segítségével komfortosabbá és szebbé varázsolja az életet. A tudomány legalább a film 9 percében erősebbnek bizonyul. A nemzetközi siker jóvoltából a Pannonia jelentős megrendeléseket kapott, így készült A számok története (1962) az UNESCO, a Kis ember, nagy város (1967) pedig a WHO felkérésére.

Az első, az MTV számára gyártott magyar animációs sorozatot is Várnaival jegyzi (Peti). Macskássy a Pannonia új generációja – Dargay Attila, Nepp József, Jankovics Marcell és mások – által 1964-77 között készített Gusztáv 120 epizódjából négyet rendezett, s részt vett a Frakk sorozat munkálataiban is. Kettejük kesernyés ars poeticájának a Tíz deka halhatatlanság (1966) tekinthető: a modern világban Pegazus, az ihlet szárnyas, pálcikalábú, törékeny fehér lovacskája mindenhonnan kivettetik, s csak leárazott – igaz, szárnyas – lókolbászként, feldolgozott állapotban segíthet a bús dilettáns költőn.

Utolsó befejezett alkotását, a mindössze kétperces Az öreget (1971) is Várnaival, a fekete humor mesterével készítette. Az agilis idős asszony bokros teendői miatt addig-addig várakoztatja a Halált, míg utóbbi kínjában elhalálozik, s a nő akkurátusan letakarja a hosszasan, szép magyaros motívumokkal hímzett varrottassal. Egy nagy művész elegáns, életigenlő búcsúja, akinek mindvégig fontos volt a humor és a happy end.

Jegyvásárlás a filmek oldalára kattintva lehetséges.