Pannónia 65 – A magyar animáció aranykora

A magyar animáció a hatvanas évek eleje óta közel harminc éven át a magyar kultúra egyik első számú exportcikke volt. Az 1989-es rendszerváltozásig a kelet-európai animációs alkotók sorban nyerték el a fontosabb díjakat a világ fesztiváljain.

Az animációs film a keleti blokk tagállamaiban a nagy presztízsű élőszereplős film mellett kevésbé állt a cenzorok tekintetének kereszttüzében. A Kádár-korszakban fokozatosan konszolidálódó hazai kultúrpolitika idején elkészülhettek olyan egyénibb hangú alkotások, amelyeket a Nyugat felé „a kirakatba lehetett tenni.” Ezek olyan rangos fesztiválokra jutottak el, mint pl. Cannes vagy Annecy, ráadásul az első magyar filmnek járó Oscar-díjat is egy háromperces rajzfilm, Rófusz Ferenc A légy című remeke érdemelte ki 1980-ban.

Az egykori Vöröshadsereg útján (ma Hűvösvölgyi út) álló budapesti Pannónia Filmstúdió a nyolcvanas évek elejére Európa egyik legnagyobb animációs műhelyévé nőtte ki magát. 1973 és 1989 között összesen 23 egész estés animációs mozi- és tévéfilmet gyártott a stúdió. A létszám ekkorra már közel 300 főre duzzadt, a budapesti központ mellett 1971-től Kecskeméten, 1979-től Pécsett alakult meg a Pannónia két vidéki rajzfilm-műtereme.

A Klasszikus Filmmaratonon látható válogatás a magyar animáció „aranykora”, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek, valamint a több mint ötven éve működő Kecskemétfilm Stúdió nemzetközi fesztiváldíjakat nyert rövidfilmjeiből szemezget. Műsorra tűzik az egyik legszerethetőbb magyar rajzfilmpáros, a cirkuszi oroszlán és idomárja, Leo és Fred édesbús meséiből összeállított mozifilmet is (Leo és Fred, avagy igaz történetek két jó barátról, 1987).