Trauner 1929-ben költözött Franciaországba, ahol többek közt Luis Buñuel, René Clair és Marcel Carné mellett dolgozott. Ő teremtette meg a francia lírai realizmus látványvilágát, de a második világháború idején zsidó származása miatt bujkálni kényszerült. Dél-franciaországi illegalitásában készítette A nyár fényei, A sátán követei és a Szerelmek városa című filmek díszleteit, ám neve csak később kerülhetett fel a stáblistára. Párizs felszabadulása után újra szabadon dolgozhatott, majd az 1950-es években Hollywoodba költözött, ahol filmjeivel világsikert aratott. Olyan rendezők munkatársa lett, mint Orson Welles, John Huston, vagy az európai származású Anatole Litvak és Fred Zinnemann. Billy Wilderrel, aki szintén az Osztrák-Magyar Monarchiából indulva hódította meg Hollywoodot, nem kevesebb, mint tíz filmet készített. A Maraton nézői idén ebből a termékeny együttműködésből láthatnak válogatást.

Trauner híres volt arról, hogy könnyedén kezelte a hatalmas díszleteket és a párizsi metrótól az az antik palotákig bármit és bárhol megépített. A fesztivál programjában éppen ezért a Trauner-Wilder duó különböző műfajú filmjeit mutatjuk be. A címek között természetesen ott van a bravúros optikai trükkökkel megbolondított Legénylakás, amelyért Trauner 1961-ben Oscar-díjat kapott. A tervező ebben a keserédes vígjátékban úgy alkotta meg Amerika két egymástól nagyon elütő világát, az irodaházak szigorú geometriáját és az agglegény szegényes és kaotikus otthonát, hogy akkor még szinte alig ismerte az országot. Wilder állítólag azt mondta neki: „Filmet akarok készíteni egy emberről, aki egyedül van a tömegben”, ezt a hangulatot pedig a perspektívába rendezett díszletekkel, a hatalmas irodatér nyomasztó látványával érzékeltette.

Trauner a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Csók István legendás osztályában végzett és egész életében festőnek tekintette magát. A fekete-fehér filmekhez is színes festményvázlatokat készített, amelyek önmagukban is mesterművek. Díszleteiről barátja, Jacques Prévert költő és forgatókönyvíró egyszer ezt mondta: „amikor Trau felépít egy házat a stúdióban, belekomponálja a napot, a napsugarakat is. A napnak ugyanúgy kell játszania, mint egy színésznek... Pontosan úgy, mint amikor egy festő odaparancsolja a csillagokat a festményre.” A tervező valóban a tér törvényeinek kiváló ismerője volt, aki ugyan nem kímélte a producerek pénztárcáját, de egy pár méteres stúdiósarokban is képes volt nyüzsgő városi utcát teremteni. Művészete hangulatokra és illúziókra épült, humort sem nélkülöző világa máig elvarázsolja a nézőt.

Az Oscar-díj mellett háromszor nyerte el a legjelentősebb francia filmes elismerést, a César-díjat, 1977-ben a Joseph Losey rendezésében készült Klein úr, 1980-ban a Don Giovanni és 1986-ban a Metró című film látványterveiért. 1991-ben az Európai Filmakadémia Félix-díjjal tüntette ki az életművéért.

Jegyvásárlás a filmek oldalára kattintva lehetséges.

Leadkép: Trauner Sándor és Jack Lemmon