Bécs és Budapest, Ausztria és Magyarország a 19. század végén és a 20. század első felében kivételes társadalmi-kulturális “kis világ" volt, ahol, Friedrich Hebbel szavaival, "próbát tartott a nagyvilág". Nagy írók – Franz Kafkától Robert Musilig – és nagy filmművészek elemezték mindezt. Ők, osztrákok és magyarok, többnyire emigránsként, többnyire Amerikában lettek sikeresek. Beilleszkedtek a hollywoodi stúdiógépezetbe, de magukkal hoztak valamit, amiből utána is rendezőgenerációk tanultak: a "human touch", az emberi érintés, a hatásos történetmesélés képességét. 

Bécs és Budapest népszerű kultúráján iskolázódtak, mindehhez hozzájött háborúk és forradalmak történelmi tapasztalata, mély, bölcs tudás az emberről, esendőségéről, erejéről és túlélési képességéről. A legjobbak – Billy Wilder, Kertész Mihály, Fred Zinnemann és mások – mindezt beépítették filmjeikbe. Néhány enigmatikus közép-európai színészarc nélkül pedig elképzelhetetlen az egyetemes filmtörténet. Az arcok és a human touch titka nehezen megfejthető – mostani válogatásunkben és kapcsolódó programjainkon mégis kísérletet teszünk arra, hogy a nyomába eredjünk.