120 éve született a nevettetés mestere, Latabár Kálmán

2022.11.24.

Latabár Kálmán, azaz „Latyi” neve már a negyvenes években hívószó, karrierje a háború után is töretlenül folytatódik, de az új generációkat is megnevetteti.

Latabár Kálmán, becenevén „Latyi” 1902. november 24-én született Kecskeméten. Kiterjedt színházi dinasztiából származik, nagy­apja id. Latabár Kálmán színész, dédapja az ország akkori legnépszerűbb színésze, Latabár Endre színidirektor és színészpedagógus, szülei id. Latabár Árpád és Deutsch Honor színészek, öccse, ifj. Latabár Ár­pád is ezt a pályát választotta.

1921-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját. 1921-től 1924-ig Egerben, 1924-1926 között a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1928-tól 1931-ig Árpád öccsével és Erdélyi Mici színésznővel 3 Latabár néven külföldön turnézott, Bécsben és Berlinben játszott. Zenés artistaszámaikat a kritikusok a legnagyobbakhoz, Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították. 

Max Reinhardt a fiatal színésznemzedék legjobbjainak tartotta őket, nemzetközi karriert jósolt nekik, ők mégis hazajöttek, mert magyar színészek akartak lenni.

-Fortepan
Latabár Kálmán és felesége, előttük kisfiuk, balra id. Latabár Árpád színművész, 1940 (Fotó: Fortepan)


Hazatérve 1932-1934 között a Fővárosi Operett-, 1934-35-ben a Király, 1935-36-ban a Kamara, 1936-37-ben az Andrássy úti és a Művész, 1937-38-ban a Belvárosi Színházban szerepelt. 1938-39-ben a Royal, 1939-40-ben és 1942-ben az Erzsébetvárosi, 1939-1943 között a Fővárosi Ope­rett, 1941-42-ben az Andrássy Színházban játszott, a Párisien Grillben és Moulin Rouge-ban is fellépett Árpád testvérével.

Bár sokáig Vadnay Éva dizőz volt a menyasszonya, végül 1937-ben Walter Katót, Walter László zeneszerző testvérét vette feleségül, gyermekeik Kálmán (1938) és Katalin (1942).

A német megszállást követően, 1944-től nem dolgozhatott tovább. A már akkor cukorbeteg színész szerencsésen túlélte a vészkorszakot, de rengeteg sorstársához hasonlóan neki is bujdosnia kellett. Inzulinhoz is csak Rátonyi Róberten keresztül jutott, aki számos veszélyt vállalva szerezte be és vitte az életmentő gyógyszert kollégájának és barátjának. 

Karrierjét 1945 után is folytatni tudta, 1945-től 1968-ig a Fővárosi Operettszín­házban játszott, de szerepelt a Medgyaszay Színházban és a Fővárosi Varietében is. Rendszeresen látogatta a magyar emigráns kolóniákat, minden földrészen megfordult, 1967-ben az USA-ban és Ausztrá­liában tett előadókörutat. 

Briliáns tánctudása miatt a „magyar Fred Astaire”-ként emlegették. Karikírozó és átváltozó készsé­ge, aprólékosan felépített jellemrajzai, akrobatikus tehetsége, megkomponált „ügyetlensége”, jellegzetes hanghordozása, időtálló humora és humánuma máig népszerűvé teszik.

Míg a harmincas években elsősorban a humorért fele­lős mellékszereplő, sokszor mulatságos névvel (Vukovác a Fizessen, nagysád!, Lacika Ödön az Édes ellenfél, Itató Káz­mér a Leányvásár című filmekben), 1942-től már neki írnak fil­meket (Egy bolond százat csinál, Egy szoknya, egy nadrág, Afrikai vőlegény), mivel már ő a siker záloga. A háború után is kap filmszerepeket (Könnyű múzsa, Dalolva szép az élet, Állami áruház, stb.). Leghíresebb szerepei a Mágnás Miska komikus grófja, Pixi, illetve a Fel a fejjel! Peti bohóca.

Egyre súlyosbodó cukorbetegségének kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970 elején válságosra fordult, még csak 68 éves volt, amikor 1970. január 10-én meghalt.

Kossuth-díjas, érdemes- és kiváló művész. November 24-én, születésének 120. évfordulóján emléktáblát avatnak a Népszínház utca 16. alatt, ahol a családalapításig lakott szüleivel. 

Latabár Kálmán Cserebere (1940) című filmje a FILMIO-n tekinthető meg.

A Hangosfilm és az MTI cikkei nyomán.