Közzétették az 1961-es budapesti FIAF kongresszus dokumentumait
A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége a FIAF History Project keretében közzétette az 1961-ben Budapesten rendezett konferenciájának teljes dokumentációját.
Az 1961. október 11-15. között Budapesten megrendezett kongresszus a FIAF szempontjából több szempontból is kulcsfontosságú volt. A FIAF főtitkára, Henri Langlois és a FIAF Végrehajtó Bizottságának többi tagja között 1960 elején kialakult felodhatatlan konfliktust követően a Szövetség 1960-61-ben kényes helyzetben találta magát, mivel több FIAF-tag úgy döntött, hogy Langlois álláspontját támogatja. A budapesti kongresszuson a FIAF közössége (a FIAF 34 rendes tagja közül 22 volt jelen vagy képviseltette magát) összefogott, és egységesen lépett fel Langlois és maroknyi támogatója ellen. A FIAF megerősödve került ki ebből a súlyos válságból, míg Langlois és a Cinémathèque française a következő évben hivatalosan is kilépett a FIAF-ból. 1961 volt az az év, amikor a Kelet és Nyugat közötti hidegháború elérte legdrámaibb pillanatát: az 1961-es berlini válság a város felosztásában és a berlini fal felhúzásában csúcsosodott ki néhány héttel a FIAF kongresszus megnyitása előtt. A Budapesten jelenlévő FIAF-tagok összefogása azonban megerősítette a FIAF szigorú politikai és ideológiai semlegességét.
Budapesten egy ambiciózus új munkaprogramot is megvitattak, amely a FIAF történetében egy új, nagyon termékeny szakasz kezdetét jelentette. A legkülönfélébb tapasztalatok és ismeretek megosztása számos közös projektet eredményezett, ezzel a filmarchiválás a professzializálódás útjára lépett. A budapesti kongresszus volt például az első alkalom arra, hogy a FIAF közössége meghallgassa az újonnan létrehozott Megőrzési Bizottság (mai nevén Technikai Bizottság) szóbeli beszámolóját, amelyet annak vezetője, Herbert Volkmann tartott. Jacques Ledoux, a belga Cinémathèque de Belgique kurátora szintén beszámolt a néma játékfilmek egységes katalógusának projektjéről, amelyhez 22 FIAF-tag járult hozzá. Ez az 1962-ben kiadott és csak a hozzájáruló archívumok között terjesztett katalógus volt a legelső megtestesülése annak, amit ma a FIAF hálózatában és azon túl a Treasures from the Film Archives Database (Kincsek a filmarchívumokból adatbázis) néven ismerünk. A kongresszuson hivatalosan is megalakult a FIAF Members' Filmservice (más néven FMF, FIAF Film Circulation Pool, vagy akár FIAF Pool). A FIAF nevében Jan de Vaal, a Nederlands Filmmuseum munkatársa irányította ezt az új kezdeményezést, amely a FIAF-tagok számára ingyenes filmkölcsönzési szolgáltatást jelentett. Ez körülbelül egy évtizedig működött, de soha nem lett olyan sikeres, mint remélték.
A budapesti kongresszus részeként különleges eseményt szerveztek George Méliès munkásságára emlékezve születésének századik évfordulója alkalmából, az unokája, Madeleine Malthête-Méliès jelenlétében.
Ez a különleges esemény, amely különböző előadásokat tartalmazott levéltárosok és történészek (többek között Jerzy Toeplitz, Ernest Lindgren, Richard Griffith, Fausto Montesanti és Bíró Yvette) előadásaiból, valamint filmjeinek vetítéséből, az első "FIAF-szimpóziumnak" tekinthető, amely a FIAF éves tudományos rendezvénye, és csak az 1970-es évek elején vált a FIAF-kongresszusok rendszeres jellegzetességévé.
A kongresszus megvitatta és jóváhagyta a FIAF alapszabályának és szabályzatának számos módosítását is, amelyek különösen a FIAF közelmúltbeli belső válságával foglalkoztak. Végül az 1961-es budapesti kongresszus volt az a kongresszus, amelyen Jacques Ledoux-t megválasztották a FIAF főtitkárává. Ezt a tisztséget 17 éven át töltötte be, és a FIAF vitathatatlan vezetője lett a szövetség fejlődésének ebben a döntő fontosságú időszakában.
