Hügel Hajnalka néven született Budapesten szegény családban, egy nyomdász és egy varrónő lányaként. Gyerekként az Operaház balettiskolájába járt, gyermekszerepekben lépett föl. Egy gazdag mecénás révén a színimesterséget Rákosi Szidinél, az éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanulhatta. Pályafutását Hajnal Hajnalka néven 1912-ben a Népoperában kezdte, majd a Vígszínházban folytatta, de az ígéretek ellenére nem kapott jelentős szerepeket. Támogatója és későbbi férje, Halmos Géza miniszteri tanácsos segítségével megalkotta a Honthy Hanna művésznevet. A primadonna szerepekért Pozsonyba szerződött, ahol a közönség kedvence lett, majd egy évvel később már befutott színésznőként csillagászati összegért Debrecenben játszott. A direktorok már ekkor versengtek érte, szabályszerű licitálás után csillagászati gázsival került Debrecenbe, az ország legdrágább primadonnájaként.

Az első világháború után, huszonhét évesen visszatért Pestre. Szubrettként egy színpadon játszott Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban veszedelmes versenytársat látott, és ahol csak tudta, megkeserítette életét. A kíméletlen harcból Honthy került ki győztesen, szubrettből primadonna lett. Bár később prózai színpadon is aratott sikereket, 1925-től elsősorban a Fővárosi Operettszínházban a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja volt. A második világháború kitörése után betegségre hivatkozva nem vállalt szerepeket, csak 1945 közepétől lépett újra színpadra.

A Szelistyei asszonyok című operettben (forrás: MTI Fotó: Várkonyi László)

Túl az ötvenen, 1949-ben búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, túlzónak minősített anyagi igényei miatt nyugdíjazásának gondolata is felvetődött. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: javaslatára az 1952 végén bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet átigazító Békeffi István és Kellér Dezső főszereplővé léptette elő a Honthy által alakított, előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. A színésznő a "grande dame" szerepkörben megújult, s még huszonöt évig színpadon maradt. Sőt, ezután aratta legnagyobb sikerét a számára átírt Csárdáskirálynőben, a főszereplővé előléptetett Cecíliaként. A többször is felújított operettet nem lehetett levenni a műsorról, a társulat külföldön is sokat turnézott vele – a darab mintegy 1600 előadást ért meg. A moszkvai fellépés színháztörténeti eseménnyé vált: az egyébként is operettkedvelő moszkvaiak körében az előadás hatalmas sikert aratott. Amikor a tévé élőben közvetítette a produkciót, az utcák kihaltak, a nézőtéren pedig ott ült Nyikita Hruscsov pártvezető is, aki egy Moszkvics személygépkocsival fejezte ki hódolatát a művésznőnek.

A Csárdáskirálynőben Szinetár Miklós rendezésében (forrás: MTI Fotó/Magyar Fotó: Farkas Tamás)

A primadonna szinte minden jelentős operett főszerepét eljátszotta. Fényes Szabolcs neki írta első zenés darabja, a Maya címszerepét, így a Magyar Rádió első színházi közvetítésében 1932-ben is az ő hangja csendült fel. Lajtai Lajostól jutalomjátékként kapta a Három tavasz című operettet, a háromgenerációs szerepben az életét játszhatta el. Lajtai az Én mamám című dalt is Honthynak írta.

Bejárta Európát, telt házak előtt lépett fel operett-összeállításával Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Svédországban, de az Egyesült Államok és Kanada nagyvárosainak színpadán is láthatták.

Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre összpontosított, de ez magánéletére is kihatott, és mindhárom házassága tönkrement. Legendák szólnak fegyelméről, szigoráról, amit környezete gyakran nehezen viselt, de mégis tisztelték. Hetvenéves korában is énekórákra járt, s még nyolcvanévesen is fellépett, a jutalomjáték természetesen a Csárdáskirálynő Cecíliája volt. 

Békeffy István író és Lajtai Lajos zeneszerző között 1965-ben, a Régi nyár című operett színpadra állításakor (MTI Fotó: Maár Mariann)

Utánozhatatlan marad, ahogy az édeskés mese és a keserű valóság hangulatai között egyensúlyozott, ahogy eljátszotta az operettes stílust, miközben ironizálva kikacsintott, megteremtve az álom és a valóság között a harmóniát. A mindenkori politikai hatalom támogatta a műfajt és kiváló képviselőjét, mert feledtetni tudott, a közönség pedig esténként boldog volt és tombolt. Színésztársai közül sokan nem szerették, számtalan irigye és riválisa volt, de nagyvonalú és szeretetre méltó is tudott lenni.

A magyar színházi élet nagyasszonya – vagy ahogy a színikritikus Molnár Gál Péter nevezte: a színházi élet Első Hölgye – 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, s ugyancsak 1953-ban kapta meg a Kossuth-díjat. 2018-ban Siófok városa posztumusz Kálmán Imre-emlékplakettel tüntette ki, 2019-ben Erzsébetváros – ahol gyerekkorában élt – díszpolgára lett. 2016-ban avatták fel egész alakos szobrát a Budapesti Operettszínházban, ahol minden évben átadják az emlékére 2017-ben alapított Honthy-díjat is. Honthy Hanna 1978. december 30-án Budapesten hunyt el.