A jövő igézetében – Bachman Gábor 70 éves

2022.06.23.

Bachman Gábor Kossuth-díjas építész, dizájner, a nemzetközi kortárs építészet kiemelkedő alakja, az első magyar filmes látványtervező június 24-én lesz 70 éves. 

Bachman Gábor Pécsen született. A Pécsi Művészeti Gimnáziumba járt díszítő festő szakra, majd 1971-től egy évig építészetet tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pogány Frigyes segítségével jelentkezett át a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítészet szakára, itt diplomázott 1977-ben. Pályája alakulása szempontjából fontos tanára volt Makovecz Imre, Szrogh György és Rubik Ernő.

Az 1970-es évek végétől aktívan részt vett a hazai underground művészeti életben. A filmrendező Bódy Gábor hívására 1977-ben került a Magyar Filmgyártó Vállalathoz, Magyarországon elsőként ő dolgozott filmes látványtervezőként Bódy 1980-as Psyché című filmjében. Együttműködésük tovább folytatódott: Bódy 1981-es Hamlet-tévéfilmjéhez az organikus építészet hatását tükröző dizájnt tervezett, majd az 1983-as, ugyancsak kultikus Kutya éji dala látványvilágáért felelt. Munkáit ebben az időben az élet fantasztikumát hangsúlyozó, experimentális építészeti-képzőművészeti gondolkodás jellemezte.

-
Psyché II. A pozsonyi országgyűlés


Bódy Gábor 1985-ös halála után Bachman szakított a filmes feladatokkal. Első hazai építészeti munkája 1986-ban az ironikus, harsány - vörös és fekete - színű, enteriőrjével kéziszerszámokat, fogaskerekeket idéző Munka-Tett Kocsma volt Szigetszentmiklóson, a látványterveket nagy sikerrel mutatta be a bécsi TAT Galériában. Az épület nem volt hosszú életű, ideológiai okokból már 1988-ban elbontották, ugyanakkor Bachman még ebben az évben Balázs Béla-díjat kapott. Ugyancsak 1988-ban Dieter Ronte meghívására, Szalai Tiborral együtt első kelet-európai építészként szerepeltek a Velencei Építészeti Biennálén, ahol installációkat és videóprogramokat mutattak be.

-
Psyché I. 


Bachman 1990-ben készítette a fővárosi Lónyay utcában a NA-NE Galéria homlokzati és belsőépítészeti terveit. A galériát 1996-ban átalakították, majd 2016-ban megsemmisítették. 1993-ban, majd 1994-ben meghívott ösztöndíjasként dolgozott Stuttgartban az Akademie Schloss Solitude kulturális intézetben, itt kezdte felkészülését az 1996-os, VI. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléra. Művészi hitvallása A Semmi Építészet címmel jelent meg a Ludwig Múzeum katalógusában. Mint írja, a rosszul és hamisan működő pártállami rendszerrel való szembenállás teremtette meg építészeti gondolkodását, amely akusztikus, átjárható tereket, zugokat, azaz ideákat, például a jóét – kreált semmit – ötvöz átláthatatlan szerkezetekkel, nagyon is létező, kézzelfogható építészeti formákkal. A film vágási logikáját alkalmazva számos nézőpont érzékelhető egyidejűleg, amelyek a lényeg, az alkotás igazságának építészeti megjelenését veszélyesként, sőt, akár zagyvaságként mutatják meg harmonikus és szép terek helyett.

-MTI/Czimbal Gyula
Bachman Gábor 2019-ben (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)


Semmi Építészet lett a címe 1996-ban a Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjában rendezett kiállításának is. A provizórikus 1:1 léptékű építmény egyszerre volt épület, díszlet és kiállítási objektum, olyan összkulturális együttes, mely az építészet tradicionális kutatási eredményeit is felhasználva az építészeti modellek, a zene, a film, a CD-ROM, a festészet és a számítógépes grafika segítségével próbálta a világot értelmezni. Bódy Gábor animációja, Kocsis Zoltán hanginstallációja, Rajk László építészeti CD-Romja vagy Fehér László festménye ugyanúgy fontos részét képezte ennek a különös épületnek, mint az a századforduló után készült, szecessziós-romantikus magyar pavilon, amelyet szintén magában rejtett. Bachman katalógusa, melyet Yasar Meral tervezett, 1997-ben különdíjat nyert New Yorkban egy nemzetközi design versenyen.

A velencei építészeti kiállítás sikere után a Pritzker-díjas japán építész, Arata Isozaki meghívta Mirage City című nagyszabású építészeti projektjébe, olyan ismert, élvonalbeli építészekkel együtt, mint Balkrishna V. Doshi, Steven Holl vagy Peter Eisemann.

A 2000-es évek Zipp Architecture elnevezéső projektjében a zene, a multimédia, az építészet és a design kapcsolódott össze szorosan. 2015-ben megkapta a Kossuth-díjat, az indoklás szerint a hagyományt a modernitással ötvöző, a 21. század elvárásaira reflektáló és egyedi vizuális nyelvezetet kiérlelő alkotóművészi munkája elismeréseként. 2019-ben Prima Primissima Díjas lett, 2020-ban Reitter Ferenc-díjat kapott.

Jelenleg a FIBER CITY 2222 jövő-építészeti kutatásain dolgozik, amiről a következőképpen nyilatkozott: „Mostani új munkáimban, kutatásaimban is elképzelek városokat az univerzumban, felhőben úszó épületeket – a jövőt. Elképzelt terveim úgy válnak állandó szerkezetűvé a térben is, ahogy azokat én magam, két kezemmel megépítem nagyméretű, fémépítészeti modellekként. Így, a jelenben most azon dolgozom, hogy a múlton keresztül a jövőbe látható építészeti valóságot teremtsek.”

Bachman Gábor a közép-európai régiót a hatások gyűjtőhelyeként és kiindulópontjaként értelmezi alkotásaiban, törekedve a klasszikus-kortárs építészet ütköztetésére. Építészeti tervei elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Németországban valósultak meg. Legutóbb a 2021-es Velencei Építészeti Biennálén az Olasz Pavilon CITY X Venice című virtuális szekciójában szerepelt.

Első házasságából született lánya, Bachman Judit dizájner lett. Második felesége, Bachman Meral (Yasar Meral) ugyancsak dizájner, 1997 óta valamennyi jelentős projekten együtt dolgoznak. Testvére, Bachman Zoltán Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész 2015-ben hunyt el.