Posztumusz életműdíjat kapott Hildebrand István

2022.06.17.

A Magyar Mozgókép Fesztiválon posztumusz díjjal ismerték el a legendás operatőr, a közelmúltban elhunyt Hildebrand István életművét. A díjátadón Ráduly György, az NFI – Filmarchívum igazgatója tartott laudációt, ennek szövegét közöljük.

Életének 94. évében „egy fény, s egy sugár” szárnyán itt hagyott minket a magyar filmművészet doyenje, Hildebrand István Kossuth-díjas operatőr – írta kollégám, Fazekas Eszter a halálhírre reagáló megemlékezésében, Bódy Gábort idézve, aki mindig a látvány nyelvén gondolkodott.

Hildebrand István, mindenki Hildája, a Nemzet Művésze, a Magyar Mozgókép Mestere. Nevéhez olyan legendás filmek kötődnek, mint a Katonazene, A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kertes házak utcája, vagy a magyar filmtörténet egyik leglátványosabb és legmonumentálisabb filmje, a 210 perces Psyché. Mindvégig fáradhatatlanul dolgozott filmjeinek digitális felújításán is. A munkában élvezettel és a tőle megszokott professzionalizmussal vett részt, de nem biztos, hogy pontosan tudta, mekkora szakmai és emberi boldogságot okozott ezzel a Filmarchívum és a Filmlabor munkatársainak. Vele együtt újranézve a képeket, munkatársaimat elbűvölték a farkaskaland merész felvételei, a Kertes házak utcájának szállodai jelenetében az emeleteken át vágás nélkül bolyongó kézikamera, vagy a Psyché prizmán és osztott szűrőkön át fényképezett fénysugarai.

Hilda igazi játékfilmes operatőr volt, noha minden más műfajban is dolgozott. A feladatot mindig a látvány szerepe felől közelítette meg, hogy hogyan tudja az a történetet erősíteni a nagyvásznon. A Psyché megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges volt a rendező, Bódy Gábor, és az operatőr, Hildebrand István közös, nyughatatlan, médiumának határait állandóan technikailag is feszegető, kísérletező vénája.

-NFI
Udo Kier színes szűrőkön át fényképezve a Psychében (fotó: NFI)


Hildebrand István Budapesten született, de egészen tíz éves koráig Felsőcsatáron élt a nagyszülei házában. Ezekre az időkre így emlékezett vissza: „Horvátul gondolkodom, de magyarul kell beszélnem. Képzelheti, milyen nehéz a dolgom! Felsőcsatáron ugyanis mindenki horvátul beszélt a környezetemben. Akkor mindössze háromszázan lakták a falut. A nagyszüleim meghatározóak voltak a nevelésemben, mert úgy kerültem oda, mint zabigyerek. A mai napig nem tudom, ki volt az apám.”

Ebben a horvát anyanyelvűek által lakott, de Trianon után is Magyarországhoz tartozni akaró kis faluban találkozott először a falra vetített képpel, ami üveglapokra festett és diaként kivetített történeteket jelentett a helyi tanító harmóniumon játszott aláfestő zenéjével. Tízéves koráig a falu többi gyerekével együtt ezt hitte mozinak. A varázslat mindenesetre működött és a vetített képek egy életre magukkal ragadták őt.

Évekkel később a leventeélet poklait megjárt 18 éves fiút egy nap krumpliosztáskor elcsábítja barátja, hogy menjen vele felvételizni, színésznek tanulni. Makk Károly, Kovács András, Bacsó Péter, Fehér Imre osztálytársaként kerül be a színiakadémia első évfolyamára – ő az egyetlen, aki operatőrnek tanul. Radványi Géza és Balázs Béla tanítványaként, de főleg Hegyi Barnabás és asszisztense, Fejér Tamás mellett sajátította el a mesterséget. Már a második évfolyamon kamerát készít egy Leica fényképezőképből és egy hajszárítóból, és a főiskola pincéjében laborál.

-Hildebrand István
Hildebrand István és Fejér Tamás Tolnay Klárit filmezik a főiskolai gyakorlaton (fotó: Hildebrand István)


1947-ben az egész évfolyam asszisztál a Valahol Európában forgatásán, ahol Hildebrand werkfilmet készít a forgatáson, valamint statisztaszerepeket is játszhat – akasztott embert és törvényszolgát alakít. Ugyanebben az évben ő forgathatja Banovich Tamással az első főiskolai vizsgafilmet Hajdúhadházon Gyerekváros címmel. 1950-ben végez, de az utolsó évben már híradózik a Híradó-és Dokumentumfilmgyár munkatársaként, ahol közel hatszáz dokumentum-, híradó-, sport- és természetfilmet forgat.

Ebben a nyersanyaghiányos, átpolitizált időszakban hamar megtanulta a lényegkiemelő plánozást és sokat kísérletezett. Feltalált egy víz alatti guruló rendszert, amelybe beszerelték a kamerát, s ő a képet periszkópon keresztül komponálta. Ezzel a módszerrel készült a Bajnokaink a víz alatt, majd később a Kollányi Ágostonnal forgatott természetfilmek, a Nagyítóval a tenger alatt és a Mongúzok szigete is. Amikor egy pocsolya tükrében, vagy lovaskocsi keréken át fényképezett egy tájat, formalizmussal vádolták. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy „a filmen a látvány a legfontosabb.”

A filmgyár Sztálin halálakor kiküldi Moszkvába, a temetésről végül azonban nem jelenhet meg a tudósítás. Hildebrand viszont összebarátkozik Tisszével, Eizenstein operatőrével, s a fény drámai dramaturgiai hatásait elemzik. Hazatérve Jancsóval együtt filmhíradókban kísérletezheti ki a monumentalitás, a meghökkentő képkompozíció erejét.

Az 1956-os forradalom eseményei alatt számtalan helyszínén forgatott történéseket.

-Hildebrand István
A Gerolsteini kaland forgatásán (1957) (fotó: Hildebrand István)


Ezután beindult a játékfilmes pályafutása, és Hilda látványvarázslata a magyar filmben: a Gerolsteini kaland kocsmai párbaj jelenetének extrém beállítása, a Kilenc perc boxolójának testkamerával rögzített szubjektív képei, a Kertes házak utcája csúcsjelenete, az egy szál gyufa fényénél belopózó pár bravúros kézikamerás snittje, Várkonyi Zoltán történelmi eposzainak dinamikus plánozásai és a filmekbe lelket vivő fények és színek, az Utolsó vacsora zongorajelente, amit saját bevallása szerint kedvenc filmje, a Casablanca bárjelenete inspirált, a Fotó Háber film noir hangulata, a Katonazene szuggesztív képei, az És akkor a pasas fantasztikus díszleteinek bevilágított világa, a Veréb is madár korát megelőző trükkfelvételei, a hatvanas évek amerikai technikai újításának, a Cinerama-nak az első játékfilmje, a Budapesten 70mm-es kamerával forgatott Az aranyfej című ifjúsági krimi és sorolhatnánk még órákon át a filmeket.

-Hildebrand István
Az aranyfej speciális kamerája (1963) (fotó: Hildebrand István)


Barátja, Kocsis Tibor Jelenetek egy operatőr életéből címmel életrajzi dokumentumfilmet készített róla 2015-ben.

Élete utolsó öt évében a digitális filmrestaurálások kapcsán ismertük meg egymást és megtisztelt szakmai barátságával. Nagyszerű emberi érzékenységgel, diszkréten, de határozottan mindig jelezte, hogy figyelemmel kíséri a munkánkat és biztosított támogatásáról. 2019-ben sikerült a felújított Psyché bemutatójára Magyarországra hívni a film főszereplőjét Udo Kiert és létrehozni kettejük találkozóját 40 évvel a film forgatása után, tavaly pedig bemutattuk a legendás Cinerama mozifilm digitálisan restaurált verzióját, ahol Hilda mesélt a közönségnek az elképesztő szakmai kihívásról, amit a film megvalósítása jelentett 60 évvel ezelőtt. A vetítésre Kovács András színművész is eljött, a közönség előtt méltatta Hildebrand Istvánt, és elérzékenyülve mesélt a közös munkákról és barátságukról. A 93 éves Hilda akkor magához húzott és azt mondta, hogy boldog, hogy ismét úgy érezheti, hogy a szakmához tartozik, mert mint mondta „az nagyon fontos, hogy tartozzunk valahová”.

-Chripko Lili
Hildebrand István és Udo Kier találkozása a Budapesti Klasszikus Film Maratonon (fotó: Chripko Lili)


Igen, nagyon fontos a szakmai közösséghez való tartozás, de az még fontosabb, hogy a szakmai közösség ne felejtse el, mivel tartozik az olyan tagjainak, mint Hildebrand István, aki páratlan életművet hagyott ránk: nem kevesebbel, mint halhatatlanságuk biztosításával!

A filmszakmával próbálkozó fiataloknak kötelezően meg kell ismerniük a legendás elődök munkáit és le kell róniuk előttük a tiszteletüket, de emellett hiszem, hogy a magyar film óriásainak és alkotásaik ismerete az általános műveltségünk részévé kell, hogy váljon!

Hilda mesteri szinten elvégezte a feladatát. Most rajtunk a sor!