1919. január 14-20. Magyarország békére vár

2019.01.14.
Amerikai békebizottság jön Budapestre az igazságos és méltányos béke előkészítése érdekében, az egyetemisták ismét tüntetnek az ország területi egységének megőrzéséért, és megindul a rendszeres légiposta szolgáltatás Magyarországon. Így telt a január közepe 1919-ben.

Amerikai békebizottság Budapesten

A győztes antant hatalmak 1919. január 18-án kezdődő békekonferenciájának előkészítésére január 5-én amerikai békebizottság érkezett Bécsbe azzal a szándékkal, hogy tájékozódjon az egykori monarchia államainak és a környező területeknek politikai, gazdasági és szociális viszonyairól. Bécs volt a bizottság fő székhelye, innen küldött ki külön kirendeltségeket Prágába, Budapestre, Zágrábba és Varsóba.
1919. január 15-én ötórás késéssel, délelőtt háromnegyed tizenegykor érkezett meg a Keleti pályaudvarra a vonat, melynek hálókocsijában az Egyesült Államok politikai és katonai bizottsága utazott Bécsből Budapestre. Fogadásukra Baloghy Ernő miniszterelnöki államtitkár jelent meg, aki Károlyi Mihály és a kormány nevében meleg szavakkal üdvözölte a bizottság tagjait. A bizottság vezetője, Archibald Cary Coolidge, a Harvard egyetem történelem professzora válaszul biztosította arról, hogy legfőbb törekvésük az lesz, hogy az igazságosság és méltányosság nevében járjanak el ügyünkben.


Az amerikai bizottság többi tagja: Mr. C. M. Storey, Laurent Martin őrnagy, Philip Goodwin hadnagy, Mr. Parker, Coolidge titkára, E. H. Davidson gyorsíró és egy futár volt. A Dunapalota szállóban szállásolták el őket, s irodát is berendeztek számukra, ahol a kérésükre meghívottakat előre meghatározott sorrendben fogadhatták kora reggeltől késő estig. Ittlétük alatt Zerkovitz Emil kormánybiztos, a korszak egyik legnépszerűbb slágerkomponistájának, Zerkovitz Bélának fivére kísérte a bizottságot, intézte ügyeiket, s gondoskodott arról, hogy a lehető legjobban érezzék magukat. Fénykép és filmfelvétel is készült egyazon időben a társaságról a szálló bejárata előtt. A Vasárnapi Ujságban megjelent fotó segített megtalálni és beazonosítani az elveszettnek hitt filmfelvételt az Est híradó nemrégiben előkerült, kivágott snittjei, muszterei között.

A Dunapalota szálló 1910 és 1913 között épült egy korábbi bérpalota helyén a Duna Korzó szállodasorának Eötvös téri épületeként Fellner Sándor és Sós Aladár építészek tervei szerint. 1916-ig a tulajdonos londoni szállodalánc után Ritz Szálló néven működött, majd ezután kapta a Dunapalota nevet a közben a Dreher-konszern kezébe került vállalkozás. Az ötemeletes luxusszálloda 120 lakosztálya mellett olvasószobával, bankett-teremmel, téli- és tetőkerttel, kávéházzal, étteremmel, bárral, grillszobával várta vendégeit. 1945 elején bombatalálat érte az épületet, ami teljesen leégett. Helyén épült fel a mai InterContinental Budapest (a volt Forum Hotel) modern épülete 1979 és 1981 között. Itt forgatták az 1914-es elveszett némafilm, A háromszáz éves ember táncjelenetét is. (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)

Coolidge professzor, a bizottság vezetője mindössze öt napot töltött Budapesten, a tagok közül azonban többen is tovább maradtak. Ez idő alatt az ország vezetőin kívül számos küldöttséggel tárgyaltak politikai, katonai, egyházi, nemzetiségi, kulturális és gazdasági területről egyaránt, hogy a lehető legkörültekintőbben informálódhassanak Magyarország háború utáni helyzetéről.

Az egyetemisták, akik nem sokkal korábban, január 6-án már tüntettek az ország területi egységének megőrzése mellett (az esemény az előző epizódunkban szerepelt is), az amerikaiak itt tartózkodását jó alkalomnak tartották arra, hogy újra hangot adjanak követeléseiknek, s egy memorandumot nyújtsanak át a bizottság vezetőjének. A memorandum a világ összes egyetemi ifjúságához szólt azzal a kérelemmel, hogy ne engedjék elbukni Magyarország jogait. Coolidge professzor örömmel fogadta az ifjúság megmozdulását. Mint mondta, saját ifjúságára emlékeztette a diákság lelkesedése.

A tüntetésről beszámoló filmfelvételeken jól látható az egyik táblán az a jelmondat és embléma, amely később, a Horthy-korszak idején terjedt el széles körben a Trianon utáni revíziós propaganda részeként. Ekkor azonban még egy kis különbséggel. A "Nem! Nem! Soha!" eredeti rajzát Jeges Ernő készítette az őszirózsás forradalom után megalakult Országos Propaganda Bizottság megbízásából. Magyarország körvonala a történelmi határt követi mindkét változaton, a belső felosztásban van némi eltérés. A korábbi rajzolat a cseh, román és szerb csapatok által megszállt, nemzetiségek lakta területek határait, míg a későbbi a trianoni békeszerződésben rögzített felosztást tükrözi. Károlyi kormányának fontos volt, hogy az országhatáron átlépő, megszálló csapatokkal szemben ne a fegyveres ellenállásra helyezze a hangsúlyt, hanem inkább a külföldiek felé közvetítse az ország területi épségének fontosságát a békekonferenciára készülve. Tisztában volt azzal, hogy a győztes hatalmak a nemzetek önrendelkezési jogának elve alapján kívánják kialakítani az új határokat, s talán eredményesebb lenne csak a magyarlakta területek megőrzéséért küzdeni, álláspontját mégis a magyar közvéleményhez igazította, s az eredeti határok megtartásának szükségességét képviselte a propaganda során.

Az amerikai vendégek sűrű programjuk keretében az utolsó közös estéjükön az Operaházba is ellátogattak. A Traviata előadásának második felvonása közepén érkeztek, melyre a közönség soraiból többen is felfigyeltek, s hatalmas éljenzésben és tapsviharban törtek ki. A harmadik felvonás előtt Zádor Dezső, az Operaház igazgatója is köszöntötte a vendégeket. Másnap, január 19-én, elutazása napján Coolidge professzor tárgyalásokkal töltötte a délelőttöt, majd a bizottság többi tagjával együtt megtekintette a mezőgazdasági múzeumot a Városligetben Buza Barna földművelésügyi miniszter kíséretében. Ezután egy kis ünnepség keretében megemlékezést tartottak a közelben álló Washington szobornál. Ebédre Apponyi Alberthez, a későbbi trianoni magyar békedelegáció vezetőjéhez volt hivatalos a professzor, aki másfél órás előadásban vázolta neki Magyarország helyzetét. A békebizottság vezetője még dolgozott aznap este, s csak az esti gyorssal utazott vissza Bécsbe.

Az előző nap Párizsban megkezdett békekonferenciára 10 nap múlva, január 28-án érkeztek meg a volt Osztrák-Magyar Monarchia területére kiküldött amerikai bizottság első jelentései. A másfél évig elhúzódó tárgyalássorozatot végül a versailles-i békerendszer zárta le. Ennek részeként született meg a Magyarország új határait kijelölő trianoni békeszerződés.

Az első légiposta Magyarországon

1918 júliusában, még a háború befejezése előtt indult meg az első repülőposta Magyarországon. Ez még nem jelentett rendszeres szolgáltatást, csupán mint háborús „sürgönypótlékot” lehetett igénybe venni ezt a Budapest és Bécs között működő ideiglenes járatot, igen magas díjszabás ellenében, s mindössze csak pár napig. Azonban azok, akik meglátták ebben a levélszállítási formában a gyorsabb levélváltás lehetőségét, hatalmas lelkesedéssel üdvözölték ezt a kezdeményezést. Abban reménykedtek, hogy nemsokára a posta képes lesz állandó légipostajárat üzemeltetésére is.

"Új legendák gépturulja"

Az első repülőposta felszállására 1918. július 4-én került sor ünnepélyes keretek között a Magyar Általános Gépgyár mátyásföldi repülőterén. A nagyszámban megjelenő előkelő vendégsereg Szterényi József kereskedelemügyi miniszter körül csoportosulva várta az első gép felszállását. Az 520 közönséges és ajánlott levelet, továbbá 1300 táviratot egy automobil hozta a főpostáról két postazsákban „Mátyásföld, repülőposta” felirattal. A csíkosra festett, indulásra kész repülők élén egy nagyobb, az albertfalvai Magyar Repülőgépgyárból kikerült kétfedelű, a háborút is megjárt, Berg-típusú felderítő repülőgép állt, mellette pilótáik úti öltözékben. Szterényi miniszter ünnepélyes szavak kíséretében engedte útjára az első postajáratot, rajta a királynak szóló hálás üzenettel, aki lehetővé tette ezt a történelmi jelentőségű kísérletet. „Legyen ez az első repülőposta jelzése annak a nagymérvű haladásnak, amelyre a béke beálltával szükségünk lesz.” 10 óra 35 perckor szállt fel az első gép, s 12 óra 38 perckor érkezett meg az asperni repülőtérre. A viharos időnek köszönhetően az út 2 óra 3 percig tartott.

Az első repülőposta felszállása

A Budapest–Bécs közötti menetrendszerű légipostajárat csak rövid ideig, július 23-ig működött, mert július 13-án, majd 21-én is lezuhant a szállítmányt vivő gép, a tragédiában pedig négy pilóta vesztette életét. Ezt követően beszüntették az első magyar légiposta repüléseit. Az első rendszeresnek mondható postai repülőjárat végül nem is olyan sokára, közvetlenül a forradalom után, 1918 novemberétől indult meg. Igaz, elsősorban propaganda célú repüléseket hajtottak végre. A mátyásföldi repülőtér után a „2. számú”-nak elnevezett légiposta-állomás az albertfalvai repülőgépgyár területén alakult meg. A repülőteret bemutató Est híradó felvételének érdekessége, hogy az alig fél évvel korábban egy tűzeset kapcsán híradóba kerülő híranyagban még háborús okokból nem nevezték meg a repülőgépgyárat, melyet a béke beálltával viszont már gazdagon illusztrálva tálaltak a híradó nézőinek.

A hét humora: Bizalmi férfi a II. c.-ben

A forradalmat követően egymás után alakultak meg a munkásokat és jogaikat a munkáltató felé képviselő bizalmi testületek a legkülönfélébb szakmákon belül, melyek tagjait, az úgy nevezett „bizalmi férfiakat” saját maguk közül választották a dolgozók. A kifejezés nemcsak a mai fülnek hangzik szokatlanul (bár bizonyos formában még ma is él), már száz évvel ezelőtt is meglátták benne az élcelődés lehetőségét. Nem csoda hát, több karikaturista is tollat ragadott, mikor a keresztény szocialista tanítók azzal az indítvánnyal álltak elő, hogy vezessék be az iskolákba is a bizalmi férfi-rendszert, így értelemszerűen a leányiskolákba is. 1919. január 19-én jelent meg Pólya Tibor grafikus rajza a Borsszem Jankó című élclapban, mely értelmezésében kísértetiesen hasonlít az Est híradó számára készített Vértes karikatúrára. Hogy melyikük hatott a másikra, ma már eldönthetetlen.