1919. június 10-16. Harc a fronton, küzdelem a pártban

2019.06.18.
Miközben a kormányzótanács nagyszabású ünnepséggel készült Kassa bevételének megünneplésére, az antant a támadó hadműveletek beszüntetésére szólította fel őket.

A szocialista párton belül régóta éleződő ellentétek tisztázására kongresszust hívtak össze június 12-13-ára. Másnap pedig megkezdődött a Tanácsok Országos Gyűlésének első – és egyben utolsó – ülésszaka.

Az északi hadjárat – Az első hét sikerei, Kassa bevétele

Az északi hadjárat első sikereinek híre gyorsan bejárta az országot. Kun Béla hadügyi népbiztos az 1919. június 1-én megtartott földműves kongresszus ülését az alábbi bejelentéssel kezdte:

„Mielőtt hozzákezdenék fölszólalásomhoz, egy bejelentésem van. A Magyarországi Tanácsköztársaság dicsőséges vörös katonái elfoglalták a mai napon Abaújszántót, az emődi vonalat és ettől a vonaltól diadalmasan nyomulnak előre Tokaj és Kassa felé. Tiszaluc elfoglalásával kikergettük a bojárok imperialista csapatait az egész Tiszáninneni részről, harminc és feles ütegeink dolgoznak a fronton és Budapest proletárkatonái ott védik a proletárok és földmivesszegények együttes diktatúráját és uralmát.”

A június 2-ai hadi helyzetről a Magyar Távirati Iroda hivatalos jelentése igen szűkszavúan számolt be:

„Az északi harctéren az ellenség helyi ellentállását megtörve, tervszerűen haladunk előre.
A többi harctereken a helyzet változatlan.”

Másnap, június 3-án délután azonban – megelőzve a hivatalos jelentést – már újabb, jelentős sikerekről számolt be Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok Kun Bélának küldött táviratában, melyet útközben az északi harctér legfőbb pontjai között, a különvonatáról címzett neki:

„Szerencset és Lévát elfoglaltuk.
Szerencsről most érkeztem meg, csapataink az egész vonalon folytatják előnyomulásukat. A csehek és románok érzik fölényünket és az egész vonalon visszavonulnak. Az üldözést a legerélyesebben folytatjuk.
Vörös katonáink hangulatát nem tudom leírni. Majálisra nem mehetnek különb hangulatban, mint a nemzetközi ellenforradalom csatlósai elleni küzdelembe. Ezek a csapatok nem öntudatlan katonákból, hanem bámulatos öntudattal harcoló proletárokból állanak. Magyarország proletariátusa büszke lehet vörös katonáira.
A Vörös Hadsereg szeretettel üdvözli az otthonmaradottakat, csak kitartást, lelkesedést és támogató munkát kérünk: a győzelem elmaradhatatlan.
Éljen a nemzetközi proletárforradalom!
Böhm.”

Este újabb távirat érkezett a frontvonalról a hadügyi népbiztosnak:

„Nagy örömmel jelentem, hogy a több, mint öt hónap óta cseh imperialisták rabigája alatt sínylődő Érsekújvár városát fölszabadítottuk. A felvidéki megszállott városok és Budapest proletárságából alakult csapataink kedden bevonultak Érsekújvár városába.
Az egész vonalon csapataink hatalmas arányokban tért nyertek. Kedden a fronton meglátogattam az erős harcban álló tiszántúli proletártestvéreinket, akiknél a budapesti ezredek hangulatához hasonló leírhatatlan lelkesedést és harckészséget tapasztaltam.
Utamban meglátogattam a fölszabadított Rimaszombat városát, amelynek proletársága megható, kitörő lelkesedéssel fogadott. A két nap óta fölszabadított városban általános munkaszünet volt. Kedden tartották meg a munkástanács választását, amelyen a város egész proletársága az utolsó szálig leszavazott.
A front hangulata sziklaszilárd. A budapesti és otthonmaradt proletártestvéreinket kérve kérjük, hogy munkájukkal, lelkesedéssel és kitartással támogassanak bennünket. A győzelem elmaradhatatlan.
Böhm.”

A nap eseményeit a másnapi hadi jelentés foglalta össze:

„Csapataink a Felvidéken folytatták előrenyomulásukat. Az ellenségnek egyes helyeken végrehajtott ellenlökéseit visszavertük.
Tokajt és Érsekújvárt elfoglaltuk.
A Tiszától nyugatra fekvő területet a románoktól teljesen megtisztítottuk.
Csapataink lendületes támadása Losoncpatak völgyében az ellenség szívós ellentállását megtörte és utat nyitott Zólyom felé.
A többi arcvonalon a helyzet változatlan.”

Június 4-én a Vörös Hadsereg folytatta előretörését Kassa irányában. A frontvonal többi pontján is sikereket könyvelhetett el aznap.

„Előrenyomulásunkat Léván és Érsekújváron túl folytattuk.
Zólyom, Kassa és Sátoraljaújhely irányában tért nyertünk.
A csehek elkeseredett ellentámadásait a Sajó- és Hernád-völgyében kiváló csapataink fölfogták.
Páncélvonataink újból nagyszerűen oldották meg a rájuk bízott föladatokat. Különös dicséret
illeti meg az 1. és 8. számú páncélvonataink derék proletárjait.
A többi harctéren nincs újság.”

A június 5-ei hadi eseményekről szintén rövidke híradás jelent meg a lapokban:

„Az északi harctéren előrenyomulásunkat állandó harcok között tervszerűen folytatjuk.
Egyébként a többi harctéren a helyzet változatlan.”

Ekkor indult meg az ütközet Kassáért, s komoly eredménnyel zárult a nap: a III. hadtestnek kemény harcokban sikerült áttörnie a frontot, Nagyida és környékének elfoglalásával pedig közvetlenül Kassa alá érkezett. A 6-ára virradó éjszaka eseményeit Vágó Béla hadtestparancsnok így beszélte el:

„Nagyida mellett a katonák erős fedezet, előőrsi védelem alatt hívén magukat, lefeküdtek aludni. Kassáról a csehek autón erősítéseket hoztak, és az erősítések az előőrsöket megrémítve, ezeket futásra kényszerítették. Ezek közül többen rémülten bementek a faluba és a faluban felkeltek a vöröskatonák, s ingben és mezítláb megverték az ellenséget.”

Június 6-án egész nap folytak a harcok, a Vörös Hadseregnek estére sikerült bevonulnia Kassára. A napilapok olvasói az alábbi hivatalos jelentést olvashatták a győzelemről:

„Megnyertük a kassai csatát. Több napig tartó harcok árán a mindenkor kiváló délvidéki 6. hadosztályunk derék, fáradságot és veszélyt nem ismerő lelkes csapatai bámulatos forradalmi lendülettel megtörték az ellenség szívós ellenállását, visszavetették elkeseredett ellentámadásait és tegnap este 7 órakor nagy lelkesedéssel bevonultak Kassára.
A nagy győzelem kivívásáért hála és köszönet illeti meg ezen kiváló csapatok minden egyes katonáját éppúgy, mint annak valamennyi haditapasztalt, céltudatos parancsnokát.
A balszárnyon derék felvidéki 16. gyalogezredünk, többnyire tót proletártestvéreink, eddigi kiváló teljesítményei sorozatát Korpona és Selmecbánya bevételével egészítette ki.
Az északi arcvonal többi szakaszain is, megtörve az ellenség ellenállását, tért nyertünk és az ellenfél támadásait mindenütt visszavertük.
A többi hadszíntéren nincs újság.”

A győzelem hírére másnapra nemcsak Kassán, hanem a fővárosban is ünnepséget szerveztek. Haubrich József, Budapest katonai főparancsnoka ezzel kapcsolatban az alábbi parancsot adta ki:

„Fölkérem Budapest lakosságát, hogy Kassa, Korpona, Selmecbánya és Nagysurány bevétele és a Vörös Proletárhadsereg győzelmeinek sorozata alkalmából Budapest házait lobogódíszbe öltöztesse. A záróórát szombaton éjjel 1 óráig engedélyezem. Színházak, mulatók, kávéházak és mozik 12 óráig tarthatnak nyitva. A szesztilalom továbbra is érvényben marad. Azonkívül elrendelem, hogy az összes polgári zenekarok ma, szombaton délután 3 órakor a parlament előtt gyülekezzenek, ahol a munkások tömeggyűlésén ők is közreműködnek. A beosztásról a helyszínen magam gondoskodom.”

Kassa bevételének ünnepe

Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok még a győzelem napján, késő éjjel elindult Kassára, hogy személyesen köszönhesse meg a vörös katonák hősiességét. A vonat csak Bárcáig mehetett, mert a visszavonuló csehek megrongálták a síneket közvetlenül Kassa előtt. Gépkocsik vitték a hadseregfőparancsnokot, a győztes III. hadtest hadtestparancsnokát, Landler Jenőt és Vágó Béla hadtestparancsnokot az ünnepi díszbe öltözött városba. Délelőtt 10 óra tájban a város lakossága kint tolongott az utcákon. A Fő utcán végighaladó autót benne a népbiztosokkal a hatalmas tömeg éljenezve fogadta. A Népszava tudósítója ugyanabban a kocsiban foglalt helyet. Az ő beszámolója szerint ilyen volt a felvonulás:

„Az úttesten, amelyen most már csak egészen lassan mehetünk az ujjongó embertengerben, előttünk egy motorokkal vontatott hatalmas harci szörnyeteg halad. Teljesen el van borítva virágokkal az is és még mindig szórják feléje... A lelkesedő tömegben vörös katonák jönnek-mennek egyenként vagy fegyelmezett sorokban be- és átvonulóan. És szinte megölelik mind és elhalmozzák piros rózsákkal. Mindenkinek az arcán még határtalanabb boldogság ragyog, aki szóba állhat és megszorongathatja egy-egy vörös katona kezét.
Valahol messze, északi irányból még ágyúk tompa döreje hallatszik olykor és lent a völgy ölén
a júniusi izzó fehér fényben úszó város kacag és ujjong, határtalanul boldog és a forradalom gyönyörű, piros színében pompázik...”

Délután 1 órakor Kassa népe a városháza előtt gyűlt össze, hogy meghallgassa a Vörös Hadsereg ünnepelt vezetőit, akik felszólították az embereket, hogy „tettekkel tegyenek ők is tanúságot a fölszabadító proletárság mellett, álljanak be haladéktalanul a Vörös Hadseregbe.” A lakosság még aznap megkezdte egy hadosztály megszervezését.

A népbiztosok délután visszaindultak Budapestre, hogy részt vehessenek az ott megrendezett ünnepségen. A főváros egész nap ünnepelt. Délelőtt katonazenekarok járták az utcákat hangos zeneszóval, a színházak zenészei térzenét adtak. Az elemi iskolákban a proletárgyermekek között friss kiflit osztottak ki. Délelőtt még munka folyt a gyárakban, de délután 2-kor leálltak a gépek, s munkások ezrei indultak az Országház előtti térre. A népgyűlésen Garbai Sándor, Kun Béla, Pogány József, Bokányi Dezső, Rákosi Mátyás népbiztosok méltatták a Vörös Hadsereg nagyszerű teljesítményét. Késő estig a város több pontján is zenekarok szórakoztatták az embereket, a Dunapalota szálló nagy erkélyén száztagú cigányzenekar adott hangversenyt a Duna korzón sétálóknak. A budapesti Munkás- és Katonatanácsok, a Szakszervezeti Tanács, a szak- és pártszervezeti vezetőségek este a Városi Színházban együttes ünnepi ülést tartottak. Ennek közepén érkezett meg Böhm Vilmos, Landler Jenő és Vágó Béla. Hatalmas éljenzés és szűnni nem akaró tapsvihar fogadta őket.

Kassa diadalünnepe

Három nap múlva, június 10-én hatalmas küldöttség érkezett Budapestről Kassára, hogy a Forradalmi Kormányzótanács legfőbb vezetőinek részvételével is megünnepelhessék a proletárhadsereg fényes győzelmét. A Kassa előtt felrobbantott hidat és a megrongált síneket az elmúlt napokban kijavították, így a népbiztosok különvonata gond nélkül befuthatott a vörös lobogókkal díszített kassai pályaudvarra. Reggel fél 9-kor hatalmas ünneplő tömeg, a Vörös Hadsereg egyik díszszázada és Hirossik János, Kassa újonnan kinevezett kormányzótanácsi megbízottja üdvözölte a fővárosból érkezőket, köztük Garbai Sándor, Kun Béla, Nyisztor György, Szántó Béla és Varga Jenő népbiztosokat. Böhm Vilmos a hadsereg nevében köszöntötte őket. Vörös girlandokkal és virágokkal díszített autókba szálltak a vendégek, úgy hajtottak végig a pályaudvarról a Baross Gábor körúton és a Dobositzky körúton át a Fő utcán álló Schalkház Nagyszállóhoz, ahol reggeli várta őket. Végig az úton ugyanolyan ünneplésben volt részük, mint pár nappal korábban a hadsereg vezetőinek. A lakosság sorfalat állt és virágözönnel borította az elhaladó küldöttséget. Délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepi népgyűlés. A kormányzótanács vezetői a Városháza erkélyéről mondtak nagyhatású beszédeket az egybegyűlt sokaságnak. Délután a különböző szakmák és az ifjúmunkások tartottak gyűléseket. Valamennyi mozgószínházban ingyenes előadásokat rendeztek a proletariátus számára, este pedig a Városi Színházban tartottak ünnepi előadást szintén díjtalanul.

Az ünnepségről szóló beszámoló másnap jelent meg a Népszavában. Az aznapi szám egy másik, nagy jelentőségű hírnek is helyet adott, melynek nemsokára komoly következményei lettek nemcsak a Vörös Hadsereg diadalútját, hanem magát a Tanácsköztársaság fennállását is tekintve.

„Clémenceau távirata.
Igen sürgős.
A magyar kormánynak, Budapest.
A szövetséges és egyesült kormányok azon a ponton vannak, hogy a magyar kormány képviselőit a békekonferencia elé hívják, hogy megkapják azon szempontok közlését, amelyek Magyarország igazságos határaira vonatkoznak. Ebben a pillanatban támadják a magyarok hevesen és indokolatlanul a csehszlovákokat. A szövetségesek már kinyilvánították szilárd akaratukat, hogy véget vessenek minden fölösleges ellenségeskedésnek, azáltal, hogy két ízben is megállították a román seregeket, amelyek átlépték a fegyverszüneti határt, azután a neutrális zóna határait és megakadályozták őket, hogy folytassák előnyomulásukat Budapestre és megállították a szerb és francia seregeket Magyarország déli frontján.
Ily körülmények között a budapesti kormány formálisan is fölhivatik, hogy haladék nélkül vessen véget a cseh-szlovákok elleni támadásoknak, ellenkező esetben a szövetséges kormányok föltétlenül el vannak határozva, hogy haladéktalanul a legszélsőbb rendszabályokhoz folyamodnak, hogy kényszerítsék Magyarországot az ellenségeskedések megszüntetésére és arra, hogy vesse magát alá annak a megingathatatlan akaratnak, amellyel a szövetségesek tiszteletben akarják tartatni parancsaikat.
Erre a sürgönyre 48 órán belül válaszolni kell.
Clémenceau, a békekonferencia elnöke.”

A szocialista pártkongresszus a képviselőházban

1919. június 12-13-án a Magyarországi Szocialista Párt két napos kongresszust szervezett a legégetőbb problémák megvitatására. A rendezvényen döntöttek a párt nevének megváltoztatásáról, mely ettől kezdve Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjaként, új programmal és új szabályzattal folytatta működését. Kun Béla javaslatát, aki már ekkor a Kommunisták Magyarországi Pártja elnevezés mellett érvelt, a szociáldemokraták egyöntetűen elutasították, ami a két politikai csoport között tovább élezte a feszültséget.

A program délelőtt 9 órakor a képviselőház tanácskozótermében kezdődött, a bejárat az Alkotmány utcával szemben levő főkapu volt. A küldöttek küldött-igazolványaik felmutatásával jelentek meg, a karzatra csak a kiadott jegyekkel lehetett bejutni. A filmhíradó nem őrizte meg számunkra a kongresszus képeit, aminek egyik oka az lehetett, hogy az Országház termét a korabeli technikával nehezen tudták volna megfelelően bevilágítani. A filmen így magát az eseményt nem, csak az érkező népbiztosokat és a távozó politikusokat látjuk. Feltűnik többek között Bokányi Dezső munkaügyi és népjóléti népbiztos, akinek nevéhez többek között a Kommunista kiáltvány első magyar fordítása és a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó magyar megfogalmazása fűződik, Vágó Béla újágíró, belügyi népbiztos, illetve Rákosi Mátyás, a szociális termelés népbiztosa is. A film megörökíti továbbá Pogány József alakját, aki a különböző népbiztosi funkciók mellett elsősorban a hadsereg megszervezésében és vezetésében vállalt szerepet. Emigrációja után is aktív maradt, az Egyesült Államokban John Pepper néven szervezte a kommunista mozgalmat az 1920-as években. A magyarázó feliratok a távozók sorában külön kiemelik Landler Jenő szociáldemokrata politikust, aki belügyi és kereskedelmi népbiztos, valamint a győztes 3. hadtest parancsnoka volt, és Jancsik Ferencet, a Vörös Őrség budapesti parancsnokát. A politikusok vidáman és büszkén lépnek ki az épületből, sokan észreveszik a kamerát és belenéznek, kivéve egyetlen rejtélyes személyt, aki abban a pillanatban, ahogy meglátja az operatőrt, a kezében levő újsággal eltakarja az arcát.

A Népszava terjedelmes beszámolót közöl a rendezvényről, melyben kiemelik, hogy a kongresszus célja, hogy összegezzék a forradalmi kormányzás elmúlt hónapjainak tanulságait, levonják a megfelelő következtetéseket és tanuljanak az esetleges hibákból. A pártkongresszus elnöke Garbai Sándor volt, a találkozó az ő beszédével nyílt meg. Az új pártprogramot Kun Béla ismertette, megválasztották a párt új vezetőségét, de a felszólalók a párt ügyei mellett az általános hadihelyzetre is kitértek. Böhm Vilmos például napirenden kívül tiltakozott a csehek harcmodora ellen, és felhatalmazást kért a hadseregfőparancsnokság számára, hogy megtegyék a megfelelő lépéseket. Pogány József szerint a bajok fő forrása, hogy a diktatúrát eddig nem gyakorolták kellő szigorúsággal, ezért „Széles rétegekben még nyoma sincs a nagy átalakulásnak, nem vették tudomásul és az emberek még nem érzik át teljesen, hogy itt egy új uralkodóosztály van és ennek az új uralkodó osztálynak, a proletárságnak, nem az egyes emberek, de a proletárok összességének tartozik engedelmességgel az ország egész lakossága.” A hosszú ideológiai fejtegetések között különösen érdekesek Kun Béla felszólalásai, aki záróbeszédében irodalomtörténeti jelentőségű kijelentést is tett. Itt hangzott el híres megállapítása, melyben a szellemi élet megtisztítását és proletár gyökerű megújítását követelve, a burzsoá dekadencia termékének minősítette a Ma című folyóiratot, melyet aztán Kassák Lajos a Levél Kun Bélához a művészet nevében című nyílt levelében utasított vissza.

A Tanácsok Országos Gyűlése

Közvetlenül a pártkongresszus után, június 14. és június 23. között zajlott a Tanácsok Országos Gyűlésének üléssorozata a budapesti Városi Színházban, vagyis a mai Erkel Színház épületében. Ez a Tanácsköztársaság népképviseleti szerve, vagyis parlamentje volt, mely a rendszer fennállásának 133 napja alatt mindössze egyszer, tíz napon át ülésezett. A gyűlésen a népbiztosok, a megyei és városi tanácsok, valamint a szakszervezetek küldöttei jelentek meg, összesen 378 fő, köztük 7 nő. A napirend szerint gazdasági, kül- és belpolitikai kérdéseket tárgyaltak, Varga Jenő, Lengyel Gyula és Hamburger Jenő a gazdasági helyzetről, Erdélyi Mór a közellátásról, Böhm Vilmos pedig a katonai eseményekről számolt be. A jelenlevők megvitatták a június 7-én átvett Clemenceau-jegyzék kérdését is, mely a Vörös Hadsereg támadó hadműveleteinek leállítását követelte. Míg Kun Béla azt javasolta, hogy a hadsereg vonuljon vissza a Párizsban megállapított végleges országhatárok mögé, Szamuely Tibor ezt az imperialistákkal való elfogadhatatlan alkunak és a világforradalom elárulásának tartotta volna. A Tanácsok Országos Gyűlésén jóváhagyott intézkedések között szerepelt továbbá a 150 tagú Szövetséges Központi Intéző Bizottság létrehozása, amely az országos gyűlés ülésszakai között annak funkcióit gyakorolta, valamint itt fogadták el a Forradalmi Kormányzótanács által kidolgozott új alkotmányt is, melynek értelmében az állam új elnevezése Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság lett.