1919. április 22-28. Gyári munkások a Vörös Hadseregben

2019.04.24.
1919. április 8-án határozatot fogadtak el, amely kötelezővé tette minden egészséges, katonaviselt, gyárban dolgozó munkásnak, hogy belépjen a tartalék munkáshadseregbe. A megalakult nyolc munkásezred szemléjére április 23-án került sor az Andrássy úton.

Gyári munkászászlóaljak megalakítása

A Forradalmi Kormányzótanács elhatározta, hogy „a proletáruralom teljes megerősítésére, a bármely oldalról jövő esetleges ellenforradalmi kísérlettel szemben, valamint a forradalom eddigi vívmányainak és további fejlődésének biztosítására” egyes gyárak munkásait századokba, zászlóaljakba tömöríti, felfegyverzi és kiképzi a Vörös Hadsereg kiegészítésére. A Kormányzótanács Haubrich József hadügyi népbiztost bízta meg a gyári és üzemi munkásalakulatok megszervezésével. 1919. április 8-án, kedden délelőtt tizennyolc budapesti gyárba mentek ki népbiztosok, hogy a munkáshadsereg felállításának szükségességéről tartsanak előadást. Maga Haubrich népbiztos a Schlick-Nicholson gyárban összehívott ülésen agitált a munkások között, a Csepeli lőszergyárban Böhm Vilmos, a Ganz vagongyárban Kun Béla, Garbai Sándor az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban, Rákosi Mátyás a Vulkán gépgyárban, Szamuely Tibor pedig az Első Magyar Csavargyárban. A gyárak ülésein egybegyűlt munkásság határozati javaslatot fogadott el, amely így hangzott: „A gyár munkássága 1919. ápr. 8-án megtartott gyári munkásgyűlésen egyhangú lelkesedéssel elhatározza, hogy megalakítja a budapesti tartalék-munkáshadsereg gyári osztagait. A gyűlés kötelességévé teszi minden katonaviselt, gyárban dolgozó, egészséges elvtársnak, hogy haladéktalanul jelentkezzék a munkáshadseregbe való belépés céljából. A gyűlés biztosítja a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy a gyár munkássága mindenkor kész a proletárforradalom vívmányait minden néven nevezendő támadással szemben fegyverrel kezében megvédeni.”

A hadügyi népbiztos két hét alatt két teljesen felszerelt gyári munkáshadosztályt állított ki, mely nyolc ezredből, azaz összesen 15 000 főből állt. Amint egy munkásegység összeállt, gyakorlati és elméleti kiképzésre küldték őket, mely a munkájuk mellett hetenként két délután két-két órát vett igénybe. A tüzérek, géppuskások, repülők, sofőrök, kerékpárosok, műszaki katonák és aknavetők részére különleges kiképzést tartottak. Minden munkásnak saját ruhájában kellett gyakorlatoznia óránként 3 korona ruhakoptatási díj fejében. A hadügyi népbiztosság felhívása szerint mindenkinek, aki megkapta a kiképzést, készen kellett állnia arra, hogy bármelyik pillanatban behívhatják katonai szolgálatra és haladéktalanul a frontra indíthatják. A románok április 16-ai támadása után erre valóban sor került. Pár nap múlva a csepeli 22. vörös ezred első zászlóalja teljes tábori felszereléssel, ütközet-trénnel, géppuskaosztaggal és egészségügyi személyzettel a józsefvárosi állomáson várta az indulási parancsot.

A proletárkatonák kiképzése

A Forradalmi Kormányzótanács szemléje a munkászászlóaljak fölött

A proletárvezetőknek azonban fontos volt hangsúlyozniuk azt is, hogy nem csak a kívülről támadó ellenséggel szembeni fellépésre szervezték hadseregbe a munkások ezreit, hanem éppúgy lecsapnak azokra is, akik belülről próbálják meg bomlasztani a fennálló rendet. Propagandaszövegeikben nem győzték hangoztatni azt a fenyegetést, mely szerint a felfegyverzett munkásság „meglátja a belső ellenséget is, s öklének lesújtó ereje megtorló csapással épp úgy lecsap idebent is, hogy szétmorzsolja azt, aki az Internacionálé érdeke ellen mukkanni merészel. Tudja meg a burzsoázia, hogy ha az ellenforradalom fehér hidrája bárhol ütné fel a fejét, azonnal vérözönbe fojtja a megtorlás szekercecsapásainak özöne.” Természetesen kiemelték azt is, hogy ezek a gyári munkászászlóaljak a Forradalmi Kormányzótanács akaratának minden erővel és hatalommal felruházott végrehajtói. Ennek demonstrálására nagyszabású felvonulást szerveztek az Andrássy útra április 23-ára.

Aznap kora délután a felfegyverkezett munkásezredek munkahelyeikről előírt rendben és kijelölt útvonalakon fegyelmezett sorokban vonultak a megjelölt gyülekezőhelyekre, onnan pedig a szemle helyszínére. A főváros különböző pontjain voltak ezek a találkozási helyek, így például a Közvágóhídnál, a Nagyvásártéren, az Orczy téren, a Margit rakparton, a Műegyetem előtti rakparton és az Országház téren. Ahogy a korabeli beszámolóban olvasható: „A Váci úti és környékbeli gyárak kapui már 1 óra tájban öntötték magukból a fölfegyverzett munkásság tömegeit. Zárt négyes sorokban vonultak a Jancsics térre. Nem ragyogó egyenruhák és a burzsoá korszakbeli fölvonulások egyéb cifrasága jellemezte ezt a fölvonulást. Munkásruhában, vállra fektetett fegyverrel, a derékon bőrszíjjal, rajta patrontáska, úgy meneteltek.” A nyolc ezred több irányból közelítette meg az Andrássy utat, de úgy, hogy az Operaház előtt felsorakozott első csepeli ezred mögé sorban fel tudjanak fejlődni az ezredek egészen a millenniumi emlékoszlopig. Amint a kijelölt helyükre értek, zászlóaljakként négyszögbe álltak és lábhoz tett fegyverrel várták a népbiztosok és a szónokok megérkezését. Még tartott a fölvonulás és az elhelyezkedés, amikor repülőgépek jelentek meg az Andrássy út fölött és ott kerengtek sokáig a proletárdiktatúrát és a Vörös Hadsereget éltető röpiratokat szórva az emberek közé. A katonabandák a Marseillaise-t és az Internacionálét játszották.

Szónokok a munkászászlóaljak előtt

Kevéssel 4 óra után indultak el a szemlére a népbiztosok és a szónokok az Andrássy út 4. számú épület elől, ahol a szocialista pártkör helyiségei voltak. A menetet Garbai Sándor, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke vezette Kun Béla, Haubrich József és Szántó Béla népbiztosokkal együtt. Amint az Operaházhoz értek, az első ezred parancsnoka vigyázz!-t vezényelt és a munkások vállukhoz emelték fegyvereiket. A Kormányzótanács tagjai elvonultak az ezred előtt, majd mentek tovább a 2., utána a 3. ezredhez, végig az Andrássy úton, egészen a Millenniumi oszlopnál elhelyezkedő 8. ezredig. Mindenütt ugyanazzal a feszes, tisztelgő üdvözléssel fogadták őket. Ahogy elhaladtak egy-egy ezred előtt, az erre kijelölt szónokok ott maradtak, hogy rövid beszédben lelkesítsék a munkáskatonákat. Az Operaháznál az első ezred katonái előtt például Bokányi Dezső, Dovcsák Antal és Rákosi Mátyás népbiztosok szónokoltak. Ezután a Kormányzótanács tagjai visszamentek az Andrássy út 4. elé, hogy az ott felállított emelvényről végignézzék, amint a nyolc ezred elvonul előttük. Jóval hat óra után kanyarodtak ki az utolsó csapategységek a Váci körút, azaz a mai Bajcsy-Zsilinszky út felé. Az összegyűlt nézőközönség a legfőbb vezetőket akarta hallani, akik a párthelyiség erkélyéről mondtak beszédet. Kun Béla azt hangsúlyozta, hogy a korábbi időkkel szemben most minden fegyver a proletárság kezében van, ám nincsenek egyedül, mert munkájukban az egész világ proletárjai segítik őket. Garbai Sándor úttörőnek nevezte a magyar Tanácsköztársaságot, mely ha meg tudja mutatni erejét, mintájára sorra alakulnak majd a proletárállamok. Végül Kunfi Zsigmond szólt az egybegyűltekhez. Beszédében szintén a nemzetközi munkásság összefogásának fontosságára figyelmeztetett, mely elengedhetetlen a proletárság végső győzelméhez. Az esemény este 7 óra körül ért véget.

A nyolc ezred megalakításával azonban nem fejeződött be a munkáshadsereg szervezése. Április 30-án már arról adott hírt a hadügyi népbiztosság, hogy a 14. gyári munkásezred is megalakult. A kiképzett csapategységeket pedig, akik nélkülözhetőek voltak a munkából, szinte azonnal a Vörös Hadsereghez utalták, hogy a fronton harcoló hadosztályokhoz csatlakozzanak.