A Filmarchívum gyűjteményében található szürke fémdoboz eredetéről csak az oldalán található embléma árulkodik. A 38 cm széles és 46 cm magas, lenyitható tetejű ládát eredetileg filmtekercsek szállítására használták, méghozzá az amerikai Paramount magyarországi leányvállalata, a Paramount Filmforgalmi Rt. munkatársai.

Zukor Adolf 1873-ban született a kelet-magyarországi Ricsén. Korán elárvult, majd 15 évesen teljesen egyedül, mindössze pár dollárral a zsebében vágott neki az útnak Amerikába. Ott először a szőrmekereskedelemben ért el sikereket, de hamar felismerte az akkor még friss találmánynak számító mozgóképben rejlő lehetőségeket. 1912-ben megalapította a Famous Players nevű céget, amely neves színpadi színészek alkalmazásával és nívós darabok filmes feldolgozásával kívánta megszólítani a közönséget. Vállalata néhány év múlva egybeolvadt Jesse L. Lasky cégével, és Famous Players-Lasky néven az amerikai filmpiac megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Produkcióit a Paramount forgalmazta, amelynek később nevét is átvette, és 1927-től Paramount Famous Lasky Corporation, majd egyszerűen Paramount Pictures néven működött. A Paramount, amelynek neve a mozirajongók számára ma is ismerősen cseng, egyike volt a hollywoodi hőskor legendás vállalatainak, amely a filmjein keresztül messzi országokban is komoly hatást gyakorolt.

A tekintélyes amerikai cég filmjeit kezdetben különböző forgalmazók mutatták be Magyarországon, rajtuk keresztül találkozhattak a nézők olyan világsztárokkal, mint Pola Negri, Fatty és Rudolph Valentino. Problémát jelentett azonban, hogy az 1920-as évek elején Közép-Európában elsősorban azok a produkciók váltak elérhetővé, amelyek a háború miatt korábban nem jutottak el ide, az újabb darabok ára viszont az egekbe szökött. „Az amerikai filmgyártás hatalmas megnövekedése folytán a valutáris szempontból piacként jóformán számba sem jöhető középeurópai állam részére, az újabb filmek csak nagy anyagi áldozatok árán szerezhetők meg. Amerika régi gyártmányú filmekkel árasztja el Európát, mert az új filmekért olyan árat követel, amit német márkákkal, magyar és osztrák koronákkal jóformán lehetetlen megfizetni.” – panaszkodtak a kortársak.¹ A helyzet csak 1923-ban javult, amikor az Österreichische Filmindustrie Aktiengesellschaft szerezte meg a Paramount közép-európai képviseleti jogait, ők pedig megegyezést kötöttek a Magyar-Osztrák Filmipari Rt.-vel a magyarországi forgalmazásról.

A magyar közönség szerette és kereste a Paramount filmjeit, a cég képviselői gyakran megfordultak az országban, így logikusnak tűnt, hogy a közvetítő kiiktatásával közvetlen helyi képviselet nyíljon. A magyarországi leányvállalat, a Paramount Filmforgalmi Rt. 1928. március 6-án alakult meg 150 000 pengő alaptőkével. A cég igazgatósági tagjai Ike Blumenthal, Schäfer Gusztáv, dr. Weiszburg Béla, Graham Cecil John, valamint az ügyvezető-igazgató posztját is betöltő Földes Lajos lettek.² A nagy tapasztalattal rendelkező Földest 1936-ban meglehetősen messzire, a holland gyarmati Bataviába (ma: az indonéziai Dzsakarta) helyezték át, ahol másfél évig képviselte a Paramountot, utóda itthon Palugyay Miklós lett. Állandó irodájuk a budapesti Rákóczi út 59. szám alatt működött, ahol saját vetítőjük is volt.

A Paramount filmek népszerűsége a korszakban töretlen volt és a hazai sajtó kifejezetten számon tartotta a mozgóképek magyar vonatkozásait. 1929-ben például az írók közül Molnár Ferencet, Lengyel Menyhértet, Bíró Lajost és Vajda Ernőt emelték ki, az évad kimagasló filmjei pedig: „Az elsodort ember (Bíró Lajos – Emil Jannings), «Wings», a szárnyas ember szimfóniája (a filmművészet leghatalmasabb alkotása), A színésznő szerelmei (Vajda Ernő – Pola Negri – Lukács Pál), A hontalan hős (Biró Lajos – Emil Jannings), Oroszország (Emil Jannings – Lewis Stone – Florence Victor), A nászinduló (Erich von Stroheim), A szeplőtlen asszony (Vajda Ernő – Pola Negri – Beregi Oszkár), az Adolphe Menjou-, Harold Lloyd-, Clara Bow-, Bebe Daniels-sorozat filmjei, melyek az internacionális ízlés válogatott gyöngyei.”³

A Paramount filmszállító ládát, amely szép és praktikus tárgyi emléke a korszakban virágzó nemzetközi filmipari kapcsolatoknak, valószínűleg az 1930-as években használták. A 35 mm-es filmtekercsek elég nehezek, mozgatásukhoz komoly fizikai erőre van szükség, a láda súlya pedig önmagában sem kicsi. A fém mégis jobb megoldás lehetett bármi másnál, mert elég tartós volt, illetve viszonylagos biztonságot nyújtott a korszakban használt, rendkívül gyúlékony nitrofilmek kezelőinek.

Az amerikai filmvállalatok az 1930-as évek végén sorra vonultak ki Berlinből, majd a közép-európai régióból is. Elsőként a Warner, majd a Fox, végül a Universal és a Paramount és az MGM számolta fel érdekeltségeit. A munkatárak közül sokan elmenekültek, a maradók közül többeknek tragikus sors jutott, a köztiszteletben álló filmes és színházi szakembert, Roboz Imrét a nyilasok ölték meg 1944 végén vagy 1945 elején. Bár a Paramount Filmforgalmi Rt. a második világháború után egy rövid időre újra feltűnt a piacon, ekkor már nem jutott komolyabb pozícióhoz, és az utolsó említéseit 1946-ban találjuk.

 KŐ – relikviák, filmes vonatkozású tárgyak, hagyatéki különlegességek