A Filmarchívum gyűjteményében található elegáns art deco porcelánfigura két keleties ruhába öltözött, táncoló alakot ábrázol. A nő kecsesen hátrahajlik, miközben a férfi büszkén tartja őt – delejes vonzás érződik a mozdulataikban és pillantásukban. A figurák kerek talpon állnak, a kézzel festett mázas porcelánt a mélykék színezés és a gazdag aranyozás kontrasztja teszi igazán látványossá. A szobrocska önmagában is megkapó, de még többet ad hozzá, ha tudjuk, hogy egy olyan hollywoodi filmhez kötődik, ami az első magyar világsztár, Bánky Vilma legnagyobb sikere volt, és a bemutatás idején szerte a világon nézők millióit vonzotta a mozikba.

A sejk fia (The Son of the Sheik) című némafilmet George Fitzmaurice rendezte 1926-ban. Ebben az izgalmas, pergő ritmusú történetben, amely tele van kalanddal, egzotikummal és vággyal, a nemrég Amerikába érkezett szépreményű színésznő, Bánky Vilma a bálványozott férficsillag, Rudolph Valentino oldalán tündökölt. Az olasz születésű Rudolph Valentino, „Hollywood első latin szeretője”, A sejk (The Sheik) című Paramount produkcióval robbant be igazán a köztudatba 1921-ben. A szobrot ihlető A sejk fia című film ennek folytatása és a Bánky-Valentino páros második közös munkája volt A fekete sas (The Eagle, r: Clarence Brown, 1925) után.

A sivatagi mesében Ahmed, a sejk fia (az öreg sejket és a fiút is Valentino alakítja) és a szegény táncosnő, Yasmin (Bánky Vilma) egymásba szeretnek, de egy banda váltságdíj reményében elfogja és megkínozza a herceget. Egy rivális elhiteti Ahmeddel, hogy Yasmin csalta csapdába, ezért a férfi haragja a kedvese ellen fordul és a félreértés csak különböző bonyodalmak után oldódik meg. A filmet stúdióban és az arizonai sivatagban, különösen nehéz körülmények között forgatták. A díszletek, a jelmezek a hollywoodi aranykor keleti fantáziavilágának tökéletes képét mutatják, és mind a látvány, mind a forgatókönyv az 1920-as évek kiemelkedő teljesítménye. A történet annyira magával ragadó és a két főszereplő között olyan jól működik a kémia, hogy az aranyszőke, európai karakterű Bánky Vilmát minden további nélkül elfogadjuk fátyoltáncot lejtő, orientális művésznőként. A film legendájához tartozik az a szomorú tény, hogy ez volt Rudolph Valentino utolsó szerepe, mert az alig 31 éves színészikon a bemutató után nem sokkal vakbélgyulladás következtében elhunyt. A váratlan tragédia sokkolta a rajongókat, a temetésen hisztérikus tömegjelenetek zajlottak és A sejk fiát azóta is a sztár utolsó csúcsteljesítményeként őrzi az emlékezet.

A filmet az egész világon forgalmazták, Budapesten 1927. március 10-én mutatták be három premiermoziban, a Teréz körúti UFA, a Kamara és az Omnia filmszínházakban. A sajtó természetesen kiemelten foglalkozott Valentino halálával, és a „napkeleti történet” műfajába sorolt film vetítéseit a nagy érdeklődés miatt prolongálni kellett, sőt, még 1929-ben is elővették és műsorra tűzték olykor.

Nem csoda, hogy a film által inspirált relikviák szintén népszerűek voltak szerte Európában, ennek a hullámnak a hatására születhetett az 1920-as évek végén készült porcelánszobor is. A szobor a Dux-i Porcelánmanufaktúrából származik, amit 1853-ban alapítottak a csehországi Duchcovban. Itt először a környéken bányászott nyersanyagokból készült használati cikkeket gyártottak, majd a céget megvásárolta a tapasztalt modellrajzoló, Eduard Eichler, aki bővítette a kínálatot, új anyagokkal és formákkal kísérlezetett és felvirágoztatta az üzletet. 1898-tól 1918-ig berlini székhellyel dolgoztak és a Weimar melletti Blankenhain porcelángyárában folyt a munka és termékeikkel jelen voltak Európa legfontosabb városaiban. A bécsi szecesszió időszakában Alois Hampel tervezőnek köszönhetően komoly sikereket értek el és számos kitüntetést kaptak. A két világháború közötti időszakban ugyan nem sikerült a korábbi termelési volument elérni, de a cég túlélte a válságokat és csehországi központtal, Royal Dux Bohemia néven ma is működik. A műhely kiváló minőségű kerámiáit és porcelánfiguráit általában „Royal Dux” néven emlegetik. Az itt készült tárgyakon a manufaktúra jelzése, a rózsaszín agyag háromszög látható a ROYAL DUX BOHEMIA felirattal és egy makk képével.

Bánky Vilmát és Rudolph Valentinot ábrázoló szobor a filmhez kapcsolódó érdekes és szép kulturális emlék, amely elsősorban „hungarika” relikviaként, magyar vonatkozása miatt került a filmarchívumi gyűjteménybe. A sejk fia ezzel együtt elsősorban az egyetemes filmtörténet egyik ikonikus darabja, amelyet már 2003-ban beválogatták az amerikai National Film Registry rangos listájára azon filmek közé, amelyek különleges kulturális és történeti értéket képviselnek, ezért megőrzésük kiemelten fontos feladat.