A sokszor átalakuló Szikra mozi hosszú fennállása során az egyik legkülönlegesebb budapesti filmszínház volt. Budapest első premiermozijának sikerét elősegítette központi elhelyezkedése is: a főváros egyik kulcsfontosságú közlekedési csomópontján, a Nyugati Pályaudvar közelében.

A mozit – amely 1923-24-ben épült a Teréz körúton, a Corvin mozit is jegyző Bauer Emil tervei alapján – a német UFA filmgyár budapesti vetítőhelyeként nyitották meg. 1931-ben az amerikai Metro-Goldwyn-Mayer vette át, ettől kezdve már a Scala-Metro nevet viselte. 1950-ben, a kommunista hatalomátvételt követően átnevezték Szikra mozira.

1969-ben Budapesten egy év alatt annyi mozielőadást tartottak, mint a háború előtt az egész országban. Bevezették a délelőtti vetítéseket, s ezzel az egésznapos vetítési programot. Mindez a helyiségeknek, a bútorzatnak, a vetítőberendezéseknek fokozott igénybevételét jelentette, miközben a mozik amúgy is eléggé elhanyagolt és leromlott állapotban voltak. A mozitulajdonosok a háború alatt és után nem tudtak pénzt fordítani a filmszínházak karbantartására és korszerűsítésére. S ezen a helyzeten az 1948-ban induló államosítás se segített, hisz ekkor sem költöttek sokat a mozikra. 1957 után az ötéves terv keretében a Fővárosi Tanács Mozgóképüzemi Vállalata tervidőszakonként 100 millió forintot fordított a mozihálózat tatarozására és újjáépítésére. Így évente körülbelül 10-12 millió forintos költséggel 6-7 mozit voltak képesek renoválni.

1977-ben a megszépülésre várakozó filmszínházak közül a fontossági sorrend élén az akkori Lenin körúton elhelyezkedő Szikra mozi állt. Az immáron évek óta zárva tartó moziban az átépítés már régóta tartott (1974 végén kezdték meg a munkálatokat) és csak lassan haladt. Ennek legfőbb oka a kapacitás hiánya az építőiparban, valamint az, hogy az építőipari vállalatoknak kevésbé érte meg egy mozi felújítása. Csak a Szikra mozi átépítése közel 25 millió forintot emésztett fel. A cél az volt, hogy 1978-ra készüljön el a tatarozás, ami kisebb-nagyobb csúszással meg is valósult. Ebből az alkalomból készült a most bemutatott emlékplakett: egy hollóházi porcelán téglalap arany szegéllyel és a „FÖMO Szikra Mozi Átalakítás (1975-1978)” felirattal. A FŐMO a Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat rövidítése volt, amely a Kádár-korszakban a budapesti mozik üzemeltetéséért felelt.

A legtöbb felújítás oka a korszerűtlenség volt. A szellőzést és nyáron a filmszínház hűtését a Szikra moziban egyedülálló módon, nyitható tetővel oldották meg, ám a többi belvárosi moziban ez nehezebbnek bizonyult. Szellőztetésre és a ventillátorok használatára két vetítés között nyílt lehetőség, de ez se volt mindig garantált. A mozitermek alakja általában nem volt megfelelő a szélesvásznú vetítésre, amihez rövid és széles nézőtér dukált volna. Viszont a filmszínházak építésekor még a hosszú, keskeny nézőteret részesítettek előnyben, ami üzletileg kifizetődőbb volt. A várakozó helyiségek sem voltak túlságosan praktikusak. A korábban érkező nézőknek nem volt lehetőségük leülni, vagy éppen egy esős, borús napon bemenekülni a mozi előcsarnokába, mert ott zsúfolt tömegre számíthattak. A mellékhelyiségek többnyire korszerűtlenek voltak, már ahol egyáltalán a közönség rendelkezésére állt mosdó.

A vetítőberendezések technikai modernizálása (beleértve a szélesvásznú vetítés lehetőségét) is csak a mozik 80%-ára volt jellemző. Ennek oka többek között az is, hogy néhány kisebb filmszínházban nem volt arra lehetőség, hogy nagyobb színpadot alakítsanak ki. A hangleadó berendezések is cserére szorultak, ám még a modernebb eszközök mellett is volt olyan, hogy a magyar, vagy szinkronizált szöveget a nézők nem értették. Márpedig a nézők megtartása az egyik örök célja a moziknak, s ez nem volt másképp akkoriban sem.

A felújítás jelentős eredményekkel járt, de a korábban 800 személyes filmszínház befogadóképessége nagyjából 550 főre csökkent. Ötmonitoros házi televíziókat is elhelyeztek, így a kényelmes ülőgarnitúrával felszerelt előcsarnokban a későn érkezők is tudták követni a bent zajló vetítés eseményeit. A vetítések előtt itt is a Magyar Filmhíradó kiadásai peregtek. Vitrineket is elhelyeztek a nyomtatott moziműsor számára. Továbbá a mozi bővült egy tágas büfével, ahol a közönség kedvére vehetett falatozni valót, valamint kialakítottak egy olvasósarkot is az aktuális újságokkal. Minden helyiséget felszereltek klímával. A mozi szétnyitható mennyezete patinás formájában maradt meg. Kialakítottak egy kisebb, 42 személyes kamaratermet is, amelynek előtere klubszobaként is funkcionált, ahol a vetítés után eszmecserét folytathattak a nézők, és találkozhattak az alkotókkal. Ezek tették a Szikra mozit a nézőközönség egyik legkedveltebb filmszínházává.

A régi lépcsőházat elbontották. A nagyteremben – amely 492 néző befogadására volt alkalmas – a járólapokat lecserélték meleg hangulatú bordó szőnyegpadlóra. A székeket világoskék velúrral vonták be, míg a kamaraterem sötétlila színben pompázott. A vetítőfülkében a legkorszerűbb vetítőgépeket helyezték el, s ebből a szobából tudták irányítani a vásznat takaró függönyt, a világítást és a szétnyitható tetőszerkezetet.

Ebben az időszakban, a hatvanas-hetvenes években élte a fénykorát a filmszínház, napi hat teltházas vetítéssel, neonfényes megvilágításban. Ezt követően, 1990-től már Metro mozi néven futott. Ám 2000 májusában a mozi bezárt, valószínűleg a szomszédban megnyitott bevásárlóközpont plázamozija miatt, amely csökkentette a régi Szikra mozi látogatottságát. 2006-ban Ruttkai Éva Színházként nyitotta meg újra a kapuit, viszont két év múlva már a Nyugati Teátrum is megjelent itt. A bérletidíj-hátralékok felhalmozódása miatt azonban, 2009 nyarán a színház bezárta kapuit, az utóbbi években VR vidámpark működik az épületben.