A mozi szó eredete – és az eredeti kuplé, avagy: kini-kini muzsika...

„A világnak csak két nyelve, a magyar és az angol az, mely a kinematográfiára, közelebbről a vetítőteremre már ekkoriban eredeti szót talált; a többi nyelvek mind a kinematográfiából vezették le a maguk szavait (Kino, cinema, cinéma, stb.)” 
(Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő, Magvető, 1983)

A filmszínházak megnevezésére kezdetben Magyarországon is a kinematográf-ból képzett, becéző "kini" szó hódított, ami mellett a „bioskop”, „projektográf”, „villamos színház” kifejezések is próbáltak érvényesülni – igaz, jóval kevesebb sikerrel.

Mint közismert, Heltai Jenő Bernát című énekes bohózatában szerepelt Kálmán Imre zenéjével kísérve a Dal a moziról című kuplé – s benne hivatalosan először a „mozi” szó.

A kuplé az 1900-as évek második felétől a budapesti kabarékultúrában különösen közkedvelt műfaj volt: zongorával kísért, erőteljes humorú, igen gyakran pajzán, sikamlós témájú, refrénes dalt jelent. A szöveg 1907. április 12-én jelent meg nyomtatásban a Fidibusz című lapban – Heltai lapjában többek között Karinthy Frigyes is publikált, aki Így írtok ti című paródiájának néhány részletét is itt adta közre –, magát a darabot pedig 1907. június 1-jén „viharos ováció” mellett mutatta be a Vígszínház. A címszerepet Hegedűs Gyula játszotta, partnere Kornai Berta és Góthné Kertész Ella volt.

A Pesti Napló másnapi számában hosszú kritikát közölt a darabról, melyben Heltai könnyedségét, „charme”-ját dicsérik. „A rendezésnek, az előadásnak nagy sikeréért is első sorban őt illeti meg az érdem. A színpadi ötletekre és az énekszámokra való alkalmat szemmel láthatólag ő adja, hogy keverék budapesti kávéháznyelven szóljunk: ziccert ad a legjobb slágerekre.” Külön említésre méltónak tartják a „Dal a moziról” kuplét, amely: „fülbemászó zenéjével valószínűleg népszerű lesz, ha már is nem az”.

A szinte azonnal szállóigévé vált refrént, egy zseniális szóképzést eredményezett: „S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba / Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.”

A sikamlós kuplé több változatban is fennmaradt; de legelterjedtebb a 3 versszakos verziója; a konklúziókra is rávilágító 4 versszakos ráadás-változat ritkább.

Bővebb, gazdag képanyaggal illusztrált mozi(épület)-történeti összeállítás ezen a linken olvasható.

Dal a moziról

Berta egy szép nyári estén
A körúton mendegélt,
Arra jő egy fess legényke
S hencegőn melléje lép.
Szól a lányhoz: “Szép kisasszony,
Tartson vélem, ha lehet,
Jöjjön egy projektográfba nézni mozgóképeket!”
S mert a Berta, mert a Berta nagy liba,
Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.

Együtt ültek a sötétben
Berta és az ifjú úr,
Míg a vásznon kergetőzött
Japán, angol, muszka, búr.
Körutazást, vonatrablást
S tudj’ az ég, mit láttak itt,
S nem csupán a képek, ők is
Mozgolódtak egy kicsit,
És elcsattant, és elcsattant mutyiba, mutyiba
Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba.

Folytatása volt a csóknak,
Mert követte még nem egy,
Sőt, követte más egyéb is,
Végre az már egyre megy.
Míg köröttük ámult-bámult
Lelkesült a balga nép,
Berta halkan annyit mondott:
„Kérem ez már mégse szép!”
És megtörtént, és megtörtént a hiba…
Így szokás a mozi-mozi-mozi-moziba.

És azóta minden este
Berta és a szeladon*
Együtt ült a mozi mélyén
A sötétben egy padon.
Míg egyszer csak Berta bús lett,
És szemében könny rezeg,
Észrevette, hogy gyanúsan
Gömbö-gömbölyödni kezd!
Így van az, ha, így van az, ha egy liba
Sokat jár a mozi-mozi-moziba!

* szoknyabolond

Itt Antal Erzsi előadásában, az 1907-ben rögzített verziót hallgathatjuk meg.

1973-ból, Bilicsi Tivadar előadásában: