Forgatókönyvet írt, filmekben szerepelt, irodalmi műveit adaptálták, filmnyelvről gondolkodott. Mészöly Miklós munkásságában oda-vissza hatottak a korabeli filmművészet törekvései és saját prózája.

Jancsó Miklós az ötvenes évek végén több kísérletező rövidfilmet forgatott, amelyek egy-egy művész szelleméből indultak ki. Az 1959-es Halhatatlanság Goldman György szobrászt idézi meg, Mészöly alakításában. Itt persze nem a színészi játékon van a hangsúly, a film a formai kísérletezés miatt érdekes. Ezt gazdagítja Mészöly megjelenése, aki ekkor már ismert volt, így a megjelenő alak túlmutat Goldmanon, az általánosabb értelemben vett művész jelenik meg, aki anyaga megformálásán dolgozik – szobrász az agyaggal, író a szavakkal, filmrendező a celluloiddal.

Mészöly néhány évvel később, 1963-ban két filmben is megjelenik: Bácskai Lauró István Igézetében és Jancsó Miklós felnövekvés történetében, az Oldás és kötésben. Előbbiben zenészként, utóbbiban már saját magát alakítva tűnik fel a Belvárosi-kör tagjaként, két rövid jelenet erejéig – Csoóri Sándor vagy Hernádi Gyula mellett.

1970-ben Mészöly Magasiskola című novellájából azonos címen készített Gaál István egy mind a rendező addigi életművében, mind a parabolák sorában különleges filmet. A solymásztelep minitársadalma egyaránt beszél a Kádár-rendszer működéséről és annak az egyénre gyakorolt hatásáról, de azon túlmenően elnyomásról és hatalomról is. Az író valóban járt egy solymásztelepen, ahol tapasztalatait minél tárgyszerűbben, dokumentarista pontossággal igyekezett följegyezni, hogy végül egy olyan vázat kapjunk, melyen különböző mechanizmusok, működési elvek vizsgálhatóak legyenek. Mészöly egy interjúban így fogalmaz: „[…] a pontosan rögzített valóság-elemekből olyan modellt próbáljak fölépíteni, ami túlmutat az adott szituáción – a madarakon –, egyszóval, az értelmezés szűkebb keretein.”¹

Különösen érdekes és fontos az a tanulmánya, amely először 1969-ben jelent meg a Filmkultúrában A „tettenérés” dialektikája. A cinéma direct útmutatásai címmel. Ebben Mészöly Andy Warhol nyolcórás filmjéből indul ki, mely egy beállításból, vágás nélkül rögzíti az Empire State Buildinget reggeltől estig. Mészöly a film koncepciójának apropóján elmélkedik film és próza működéséről, egy újfajta esztétikumról. Az említett filmben nincsen vágás vagy plánváltás, ami elrendezné a kamera előtt megjelenő valóságot, ezáltal különböző értéket sem társít az egyes elemekhez. Nincsen fontos és nem-fontos összetevő, minden, amit a kamera lencséje közrefog, egyenrangú. A nem irányított, folyamatos kép hatására „Énünk egyre inkább az elemek és hatások válogatás nélküli befogadására és tudomásulvételére lesz érzékeny, s nem az értelemszerű elkülönítésre, szembeállításra. Rövid időre – már amennyire lehet – kamerává lettünk.”² Warhol filmjének ötletén keresztül Mészöly arra mutat rá, hogy mi emberek sokkal kevésbé vagyunk képesek arra, hogy önmagában, szelekció nélkül tettenérjük a valóságot, a technika, egy gép természetesebben tudja ezt megtenni, hiszen nincs tudata.

Ezzel Mészöly arra is rávilágít, hogy a valóság önmagában, egyneműen áll, az embernek a szükséglete az, hogy bizonyos eseményeket, történéseket úgy rendezzen el, hogy könnyebben értelmezhető legyen a számára: „Nem a világ s az élet epikus; a mi értelmező egyszerűsítésünk helyez mindent kommunikációs kronológiába, hogy „rendet” vigyen az egyenrangúságba, […]” Huszonöt évvel később ugyanerről árulkodik, csak a nyolcvanas évek jellegzetes reményvesztett, kiüresedett hangnemében Gothár Péter és Esterházy Péter által közösen írt Idő van című film: „Az élet elmúlik anélkül, hogy történetté kerekedne.”

Nem lehet elmenni 1976-ban megjelent Film című regény mellett sem, amely a magyar irodalom fontos állomása a 20. század második felében. Az aprólékos, hosszú leírásokra épülő mű narrátor nézőpontja egy kameráé, ami egy idős pár útját követ végig a Városmajorban. Kísérleti alkotás, mely szélsőséges technikájával, naturalisztikus, minél tárgyszerűbb közvetítésével jut el az objektív prózáig, miközben a történelem által igencsak terhelt utcákon járnak szereplői.

 Papír – könyvek, folyóiratok, forgatókönyvek, kéziratok