1968 őszén mutatták be Bacsó Péter Fejlövés című filmjét, amely ma már talán nem a legismertebb alkotásai közé tartozik, akkoriban viszont egy újfajta stílus meghonosítójaként, és Bacsó addigi legjobb rendezéseként ünnepelték.

„Két éve olvastam egy riportot a Népszabadságban.” – nyilatkozta Bacsó 1967 decemberében, még a forgatás előtt – „Tizenkilenc éves munkásfiú és néhány évvel idősebb szerelme, egy elvált fiatalasszony, meg a fiú egyik barátja elhatározzák, hogy együtt öngyilkosok lesznek. „Elkötnek” egy autót, méghozzá egy belügyminisztériumi kocsit, amelyben még egy szolgálati pisztolyt is találnak. Úgy döntenek, hogy míg a benzin tart, futnak vele, azután mindhárman végeznek magukkal. A dolog azonban mégis másképpen alakul...”

Bacsót elkezdte foglalkoztatni ez a különös történet, ezért utánajárt a dolognak: felkereste az öngyilkosságban való részvétel miatt elítélt, életben maradt szereplőket, akikkel sokat beszélgetett, s még az egykori búcsúleveleket is elolvasta. Zimre Péterrel olyan forgatókönyvet írtak az esetből, ami nagyon szorosan követi a valóságban is megtörtént eseményeket.

Bacsó, akinek a Fejlövés már a negyedik játékfilmje volt, arról volt híres, hogy amatőr szereplőkkel szeret dolgozni. Első filmjében, a Nyáron egyszerűben (1963) mutatkozott be a mikrobiológusnak tanuló Tóth Benedek; a Nyár a hegyennel (1967) pedig Pecsenke József festőművészt fedezte fel a film számára. Bacsó egyébként nem elvből ragaszkodott a civil szereplőkhöz, hanem mindig az adott film szempontjait vette figyelembe. „A Fejlövés-t elképzelhetetlennek tartottam színészekkel eljátszatni, mert ennek a filmnek a stílusa nem dialógusokból, hanem primér viselkedési formákból épül fel.” Amikor még a forgatás előtt arról kérdezték, milyen szereplőket keres a filmbe, így válaszolt:

A film egyik különlegessége, hogy a főszerepeket végül az akkor még ismeretlen Horváth Károly, azaz Charlie és Kovács Kati kapta. Az énekesnő ekkor már nem volt ismeretlen a moziközönség számára, hiszen a Fejlövés bemutatója előtt már három filmben (Ünnepnapok, Eltávozott nap, A hamis Izabella) is feltűnt. Kettejük alakítása (Miller Józseffel kiegészülve), de már csak erőteljes jelenlétük is egészen elkápráztatták a filmkritikusokat. „Gazdagította a drámát az – s ez egészen természetes –, hogy mindegyik a maga egyéniségét adta hozzá. Egy ember egyénisége dramaturgiailag sokszor kiszámíthatatlanul váratlan és izgalmas elemeket jelent...” – vélte a rendező is.

További képek a GALÉRIÁBAN:

„Nem egészen ilyennek képzeltem a lány figuráját, de azért döntöttem Kati mellett, mert ő állt legközelebb hozzá. Az alakítási képesség értelmében persze nem színészi alkat, az egyénisége azonban rendkívül határozott, és hallatlan szuggesztivitással éli át azokat a helyzeteket, amelyekbe állítják. Érzelmi labilitás, érdesség, amely egyszersmind érzelgősség is, ridegség és árvaság, az emberi kapcsolatokra való szomjúság – a figurának ezeket a pólusait éreztem Katinál is valóságosnak.” „Még érdekesebb, hogy például a Bélát játszó Horváth Károly egyénisége teljesen más, mint a szerepé; egyáltalában nem olyan megátalkodott, sunyi, hanem rendkívül jóindulatú, szelíd gyerek. Különben beat zenész. A színészválogatás során ugyanis behívtam Budapest összes beat-zenekarát, arra gondolva, hogy a félamatőröknek van már bizonyos kontaktusuk a közönséggel, van bennük bizonyos exhibicionizmus is, tehát nem szoronganának úgy a kamera előtt, mint általában az amatőrök. Ez a fiú, amint megláttam rögtön érdekes, izgalmas figurának látszott, s bár a próbafelvétel kezdetben hallatlanul nehezen ment, – görcsös bénultság fogta el a fiút a gép előtt –, végül is sikerült feloldódnia, nem „játszani”, hanem „élni”, önmagát adni.” – jellemezte a fiatal Charlie-t a rendező.

Az alkotók nemcsak a szereplőválogatásnál, hanem a helyszínek és a képi világ megválasztásában is igyekeztek a valósághoz a lehető legközelebb maradni. Az eredetileg Csirkék az országúton munkacímen futó Fejlövés egyetlen jelenetét sem stúdióban vették fel, hanem a stáb az eredeti helyszínekre ment el forgatni. Nagy nehézséget okozott számukra az, hogy a cselekmény egy része egyetlen autóban játszódik le, és mivel a klasszikus filmekben alkalmazott háttérvetítés fel sem merült bennük, az operatőr, Zsombolyai János különös kreativitására volt szükség. A mozgékony kézikamerás felvételeiről ismert operatőr sok felvételt az autóban, a szereplők lábánál kuporogva készített el, máskor pedig egy párhuzamosan haladó motorkerékpárról, vagy házilag eszkábált trélerről fotografálta a kocsival száguldozó szereplőket.

A Fejlövés zavarba ejtő film, de éppen ez az egyik legnagyobb erőssége. „A Fejlövés forgatása során teljes dokumentáris hitelességre, tárgyszerű, száraz előadásmódra törekedtem.” – vázolta fel a koncepciót Bacsó. „Mellőztem minden kommentárt, mert el akartam titkolni saját érzelmeimet az eseményekkel kapcsolatban. Úgy véltem, hogy meg kell döbbentenem, fel kell ráznom a nézőt, s ezt leginkább a tények tárgyilagos, hideg előadásmódjával érhetem el. Előző filmjeimmel ellentétben elhagytam minden anekdotikus elemet, hogy a stílus szárazságát megőrizhessem. Tudom magamról, hogy hajlamos vagyok a poentírozásra, az anekdotázásba való elkalandozásra, ezért a vágás során fokozott szigorral bántam az anyaggal, s kihagytam minden olyan jelenetet, ahol az anekdotázás gyanúja felmerülhetett.”

A Fejlövés bemutatója idején szokatlan hatást keltett, öntudatlanul cselekvő hősei inkább már a hetvenes évek filmjeinek hangulatát előlegezték. Egy igazi elfeledett műremek 1968-ból, amit ma is érdemes újranézni.

 Papír – könyvek, folyóiratok, forgatókönyvek, kéziratok