Manapság már ritkaságnak számítanak a nyomtatott szóróanyagok – pár kattintással szinte bármilyen információ megtalálható az interneten. Ez a Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat (röviden FŐMO) által 1979-ben a mozi népszerűsítésére kiadott füzetecske azonban a kor mozis böngészőjének számított, amely nem csak abban segít a filmrajongóknak, hogy hol találhatók az egyes mozik városszerte, hanem a különböző típusú mozikról, rendezvényekről valamint a filmszínházak meglepően korszerű és sokoldalú szolgáltatásairól is tájékoztat. 

A moziforgalmazás ötvenes évek elején történt megreformálásakor jött létre a Fővárosi Mozgóképszínházak Egyesülete (FŐME), melynek alvállatai kerületenként igazgatták a fővárosi mozik programját. 1954-ben a kerületi vállalatok megszűnésével a FŐME Budapesti Fővárosi Tanács Mozgóképüzemi Vállalatként működött tovább (immár FŐMO), majd e füzet kiadásának évében, 1978-ban alakult át Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalattá, amely egészen a rendszerváltásig a budapesti mozikultúra meghatározó szervezete volt.

Nagyítás

Nagyítás

Végiglapozva a füzetet az olvasó kerületekre bontva böngészheti az 1979-es Budapest mozikínálatát, mind a 22 kerületet külön kis térképpel, a mozi nevével, címével és telefonszámával. Hasznos információk is megtalálhatók benne a budapesti filmszínházak által nyújtott tematikus vetítésekről is: magyar filmekre specializálódott a Tanács; az orosz nyelv elsajátítását támogatva a korszakot meghatározó szovjet alkotásokat eredeti nyelven az Akácfa utcai Gorkij mutatta be; matiné előadásokat kínált többek között a Corvin, Bem és Alkotás mozik; a művészfilmeknek a Toldi adott otthont; az Erzsébet körúton működő Horizont híradókat, dokumentumfilmeket és riportokat vetített; éjszakai műsorért például a Bástya, az Alkotmány és a Fény mozikat lehetett látogatni; májustól szeptemberig pedig a fővárosiak hat helyszínen mozizhattak szabadtéren, köztük például a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban.

Nagyítás

Nagyítás

Mindemellett az érdeklődők tájékoztatást kaphatnak az egyes mozik által nyújtott speciális szolgáltatásokról is: nagyothalló készüléket valamint idegennyelvű filmeknél tolmácsberendezést is biztosított többek között a Corvin, a Puskin és a Vörös Csillag mozi:

Nagyítás

A korszak innovációja volt a FŐMO vetítőszolgálata, amely biztosította vállalatok, iskolák és művelődési háza számára bármely film egyéni helyszínen és időpontban történő vetítését, kirendelt gépésszel és a vetítőgép szállításával együtt:

Nagyítás

A füzetben továbbá minden hasznos információ megtalálható a a különböző időszakos és állandó filmes vonatkozású kiállításokról, valamint a jegyvásárlás és a pénztárak működéséről. Kedvezményes mozibérlet váltására lehetősége volt a diákoknak egyéni (50 forint/12 vetítés) és csoportos (20 forint/5 vetítés) felhasználásra, a nyugdíjasoknak (11 forint/10 vetítés) és persze a “szocialista brigádok” tagjainak és családjaiknak (40 forint/5 vetítés).

Amellett, hogy a füzet rendkívül praktikus, ki kell emelni a csodálatos illusztrációkat is, amelyeket Herpai Zoltán festőművész készített, aki ebben az időben számos plakátot is készített, könyvet és folyóiratot illusztrált, valamint olyan népszerű magyar zenészek lemezborítóit tervezte, mint Korda György, a Piramis vagy a Neoton Família. A Pannónia Filmstúdióban is megfordult karrierje során, mint háttértervező (Gusztáv-sorozat) és rendező (Egyszer volt, hol nem lesz, Virágfilm).

A következő években azonban sok mozi korszerűtlenség miatt ideiglenesen vagy végleg bezárt, és a filmválaszték valamint a mindennapi életmód változása révén az érdeklődés is fokozatos hanyatlásnak indult. 1979-ben már csak 86 állami üzemeltetésű moziban szórakozhatott a fővárosi közönség, és az éves nézőszám nem érte el a 20 milliót. Ez a füzet is a mozi életben tartására és népszerűsítésére szolgált, azonban a FŐMO törekvései ellenére a számok tovább csökkentek a rendszerváltás után is, az ezredfordulóra Budapesten már csak 34 működő mozi maradt.

Ma 22 állandó mozi üzemel Budapesten – ezekből csak hét maradt fenn az 1979-es 86-ból: a Toldi, a Puskin, a Corvin, és az Uránia ugyanott és ugyanolyan néven, mint anno; valamint átnevezve ugyan, de ugyanabban az épületben működik a Kino Cafe (korábban Tanács), a Tabán Art mozi (korábban Diadal), és az Art+ Cinema (korábban ez volt a Filmarchívum mozija, az Örökmozgó).

A fenn nem maradt régi helyszínek egy része kávézóvá, üzlethelyiséggé, raktárrá, bankká, óvodává, stb. alakult át, viszont vannak olyan mozik, amelyeket lebontottak, vagy rosszabb esetben a mai napig üresen, elhagyatottan állnak.

A statisztikák sajnos igazolják, hogy bár a FŐMO megpróbálta kihasználni a korszak adott marketing lehetőségeit, és egy ideig fékezni tudta a mozik és a látogatási számok fokozatos csökkenését, a mai Budapest “mozitérképe” már korántsem olyan impozáns, mint régen.

 Papír – könyvek, folyóiratok, forgatókönyvek, kéziratok