A Filmarchívum könyvtárában maradt fenn az a 105 éves szerződés, amely Kertész Mihály rendező és a budapesti Phönix Filmgyár között jött létre. A négyoldalas, géppel írt dokumentumon Kertész Mihály és a Phönix két igazgatója, Ungerleider Mór és Roboz Imre aláírása látható a cég piros színű pecsétje mellett.

A Phönix Filmgyár Rt. már alakuló ülése után, 1917 tavaszán megkezdte munkáját. Alapító okiratában meghatározott feladatai közé tartozott a mozgófényképek gyártása, a mozgófényképipar és művészet fellendítése, mozgófényképek forgalomba hozatala, valamint filmfeliratok készítése. A Phönix igazgatói, Ungerleider Mór és Roboz Imre már az alapítás után felkérték Kertész Mihályt, aki akkor már a legtekintélyesebb magyar filmrendező volt. Az első megállapodás után hamarosan komolyabb szerződést is kötöttek vele, hogy „nagyobb erőkifejtésre és ambícióra” serkentsék. Kertész ettől kezdve a filmgyár állandó főrendezője és dramaturgja lett. A cég a Kino-Riport vállalat felszereléseit és gépeit vette meg, műterme a Sziget utcában helyezkedett el, ahol Kertész ebben az időben sokszor megfordult.

Kertész Mihály (1886–1962) a korszakban prosperáló Phönix számára mintegy húsz némafilmet rendezett, többek között a Zoárd mestert, A vörös Sámsont, a Senki fiát, a Lulut, Az ördögöt, a Liliomot és utolsó befejezett filmjeként a Júdást. A Phönixnél ekkoriban több olyan filmes és színész is dolgozott, aki később Hollywoodban csinált komoly karriert, így például Lugosi Béla és Várkonyi Mihály. 

Az 1918. szeptember 17-én megkötött szerződéssel Kertész Mihály és a Phönix Filmgyár között öt éven át tartó kapcsolat jött létre. A szerződésbe foglaltak alapján Kertész 1918. szeptember 1. és 1923. szeptember 1. között dolgozott volna a gyár főrendezőjeként. Az irat 10 részben taglalja a munkakapcsolat feltételeit és anyagi vonzatát. Kertész feladatkörébe tartoztak az igazgatóknak tett javaslatok és észrevételek, különösen a szerepek kiosztására és a színészek szerződtetésére vonatkozóan. Az ő felelőssége volt a munka kiosztása alrendezőknek, a filmdarabok teljes lelkiismereteséggel való megrendezése, a negatívok és mintapéldányok szakszerű megvágása is. 

Kertész a szerződéses idő alatt csakis a Phönix-nek dolgozhatott, az utasítások késedelem nélküli teljesítését várták el tőle. Ha nem lettek volna vele elégedettek, az igazgatóság három hónapra bármikor felbonthatta a szerződést. Mindezért Kertész havi fix 6500 koronában részesült, az összeg évenként 10 ezer koronával emelkedett. Ezzel igyekeztek maradásra bírni őt, de a magas fizetség ára az volt, hogy a szerződésbe foglalt öt év alatt teljes mértékben hű maradjon a filmgyárhoz. Mindezek mellett minden általa rendezett filmért 600 korona költségáltalányt kapott, kocsi és egyéb költségek fedezésére.

A teljes szerződést a linkre kattintva lehet megnézni:

Kertész Mihály szerződése a Phönix Filmgyár Rt.-vel (1918)

A szerződés szövegéből az is kiderül, hogy Kertésznek az aláírás pillanatában 48 471 korona és 8 fillér előlegtartozása volt a Phönix filmgyár felé. S ennek törlesztésére havi 500 koronát vontak le tőle. Viszont, ha Kertész kilépne, akkor az előlegtartozását azonnal készpénzben ki kell fizetnie. Mindezek mellett a szerződéses 5 év után a tiszta nyereség 5%-a is őt illeti. Ám ha a szerződés a lejárta előtt felbomlik, akkor a pénzt a filmgyár visszatarthatja. A szerződés felbontásával kapcsolatban még arról is szó esik, hogy Kertész Mihály ebben az esetben a nyereségjutalékot elveszíti, és 60 000 korona kötbér fizetésére kötelezik. Abban az esetben, ha Kertész a kötelezettségének három hónapon át önhibáján kívül elmulasztja, akár betegség vagy harctéri szolgálat miatt (ne feledjük, hogy az első világháború éveiben járunk), akkor a Phönix a szerződés azonnali hatállyal való felbontására jogosult, mindenféle kárpótlási kötelezettség nélkül.

Ezek alapján az derül ki a szerződésből, hogy mindenféleképpen maradásra próbálták bírni Kertészt, annak érdekében, hogy képesek legyenek fellendíteni a vállalatot és annak a produkcióit. A szerződés kereteit ennek ellenére csak egy évig tartották meg, mert a rendező 1918 őszén a Semper Filmnek is elkezdett dolgozni, 1919 tavaszán pedig Bécsbe emigrált. Nincs további információnk arról, hogy a megállapodás megszegése milyen anyagi és egyéb következményekkel járt. A Phönix 1926-ig működött, de korántsem ért el akkora sikereket, mint a neves rendező irányítása alatt. Kertész Mihály Bécsből több európai nagyváros érintésével Hollywodba ment, ahol Michael Curtiz néven világhírű rendezővé vált.

 Papír – könyvek, folyóiratok, forgatókönyvek, kéziratok