„Ehhez egy könyv kell…” – Körmendy Ékes Lajos: A mozi #16

2021.05.04.

106 éve, 1915-ben jelent meg Dr. Körmendy Ékes Lajos A mozi című könyve, az első hazai mű, amely esztétikai vonatkozásait is figyelembe véve közelített a filmhez. Korábban – a szaksajtó kivételével – két magyar kötet jelent meg a filmről: Keleti Adolf A mozgószínház, mint a népműveltség eszköze (1913) és Beck Szilárd A mozgófénykép (1913) című könyvei azonban a mozi-jelenség egy-egy kiemelt aspektusát tanulmányozták. Körmendy könyve az első összefoglaló, enciklopédikus igénnyel fellépő magyar könyv, amely az új médiumról íródott.

Körmendy Ékes Lajos (forrás: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon)

Talán különösnek tűnhet, hogy az első filmes könyvet egy politikus írta, de Körmendy Ékes Lajos – későbbi cseh parlamenti képviselő és veszprémi főispán – közeli kapcsolatot ápolt a mozival. 1908-ban, még Kassa kultúrtanácsosaként és a Kassai Városszépítő Egyesület alapítójaként megszervezte a város első mozija, a Kassai Uránia Színház létrehozását, melyet másfél évig vezetett is. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait hazahozzák – mely eseményről Zsitkovszky Béla riportfilmet is készített.

Könyvét a német szakirodalomra és saját tapasztalataira támaszkodva, 1910 és 1914 között írta. A mozi anyaga a Városi Szemlében jelent meg 1915-ben, majd különlenyomatként könyv alakban is. Körmendy később, az 1920-as években több filmforgalmazó cégnél és mozinál is érdekeltséget szerzett, 1939-től pár évig ő vezette a Projectographot.

„Az első perctől kezdve, hogy a mozival ilyen közeli kapcsolatba jutottam, állandóan figyelemmel kísértem annak fejlődését, szomorúságot okoztak eltévelyedései és mindig felvillanyoztak sikerei. Olvasgattam a német könyvpiacon idevonatkozóan megjelent érdekes kiadványokat és mindig bántott az a gondolat, hogy nálunk a mozinak a jelentőségét csak olyan kevesen ismerik, az egész intézménnyel senki komolyan nem törődik” – írja a bevezetőben. Úgy érezte, a hazai filmes szakirodalom megindításában valakinek meg kell tennie az első lépést.

A mozi amellett, hogy gyakorlatias és elfogulatlan stílusban íródott, alapvetően védőbeszéd az ekkor még fiatal médium, a film mellett. Körmendy úgy látta, hogy 1915-ben a film már túl van hibákkal és eltévelyedésekkel teli gyermekkorán és magas kulturális rangot, művészi értéket képes nyújtani. Kárhoztatta a korai „szennyfilmek”: „erotikus-sexuális és bűnügyi drámák”, „rémfilmek” tendenciáját, melyek tömeggyártását szerinte a morális és művészi szándékot nélkülöző, puszta anyagi érdek szülte. A mozi korai éveiben szerinte a közönség – napisajtó és ponyvairodalom által táplált – szenzációéhsége, és a filmgyárak anyagias szemlélete rossz irányba terelte a filmet. „Tény, hogy a mozi pálfordulásában nagy része van a jobb ízlésű közönség ellene megnyilatkozott, tüntetően ellenszenves hangulatának, a tantestületek és a sajtó szigorú kritikáinak, valamint a hatósági intézkedéseknek (cenzúra stb.), de tény az is, hogy nem elégedett meg azzal, hogy a rossz úton megállt, hanem szapora lépésekkel igyekszik a jó úton előre jutni” – írja. 

II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala, 1906 (forrás: Fortepan / Széman György)

A 20. század első éveiben a mozik műsorát nem egyetlen nagyjátékfilm alkotta, hanem több rövid, különböző típusba sorolható felvétel, hiszen a moziba járó közönséget elsősorban a megmozduló kép érdekelte. Körmendy a legnemesebb, a közízlés formálására és művelésére legalkalmasabb filmeknek a „természeti felvételeket” tartotta, melyeket ma talán ismeretterjesztő vagy dokumentumfilmekként írhatunk le. Emellett épp ezekben az években kezdett dominánssá válni a filmgyártásban, ezáltal a mozik műsorösszeállításaiban is a történetmesélő játékfilm (a „mozidráma”). Körmendy ennek a filmtípusnak a szerepét sem becsülte le, hiszen tapasztalatból tudta, hogy ez a fajta film vonzza leginkább a közönséget. Ő végeredményben a szórakoztatás leplében oktató film mellett foglalt állást.

Kassa, Uránia mozi, 1908 (forrás: NFI)

A könyv sajnálatosnak véli a mozi és a színház ekkor fellángoló ellenségeskedését, hiszen a két művészeti ág segíthetné is egymást. Szerinte a (néma)film sajátos korlátaiból is adódó kifejezőeszközeinek kreatív felhasználásával valódi művészi értéket képes létrehozni. A színész némasága, a szín és a térbeli dimenzió hiánya egyediséget biztosít a filmalkotóknak. Körmendy a filmet, mint kollektív műalkotást értelmezte: „A rendező feladata, hogy az írónak, a színésznek és a festőnek a munkáját egy közös eredőre hozza, az egységes művészi egészre egyéniségének bélyegét ráüsse.” Ez a gondolat abban a korszakban, amelyben a filmet még nagyon sokan egyszerű technikai reprodukciónak tekintették, egyáltalán nem volt magától értetődő.

Körmendy a mozit vérbeli modern jelenségnek látta, amely legfontosabb feladatát a napi munkában megfáradt modern ember kultúra-forrásaként és nevelőjeként töltheti be. „Ha mozi nem lenne, akkor más valami ilyen szórakozó helynek kellene lenni, de bizonyos, hogy sohasem vergődhetett volna olyan jelentőségre, mint amilyet elfoglal, ha nem a mai életviszonyok szükségszerű alakulása lenne.”