Zsófi egy érettségi előtt álló, nehéz anyagi körülmények között élő tinédzser, aki későn vette észre terhességét, ezért úgy dönt, örökbe adja kislányát. Édesanyja arra bátorítja, hogy tartsa meg a gyermeket, majd együtt felnevelik. Zsófi tudja, hogy ez lehetetlen, hiszen szerény körülmények között élnek, pultos fizetéséből segít eltartani húgát, Mesit és nehezen kezelhető anyját. Egyetlen kapaszkodója, hogy jó asztaliteniszező, és ha bekerül az országos selejtezőre, nagyobb az esélye, hogy ösztöndíjjal továbbtanulhat. Zsófi ezért higgadtan a nyílt örökbefogadás mellett dönt, és egy régóta várakozó párnak, Emmának és Gábornak adja örökbe gyermekét egy civil szervezet segítségével. Egyedül Bea nem tud belenyugodni a döntésbe, nem látja be, hogy sem ő, sem lánya nem érett az anyaságra.

A film Zsófi szemszögén keresztül követi a szülés utáni hat hetes időszakot, amikor a vér szerinti anyának még joga van az örökbeadás után visszavonni a döntését. Ez az érzékeny periódus mind az örökbeadó és az örökbefogadó anya életére nagy hatással van, a gyermek szempontjából pedig az egyik legfontosabb, hiszen ekkor alakul ki az alapvető kötődés. Zsófi ugyan intellektuálisan határozott és kifejezetten felnőtt döntést hoz, de a szülés után jelentkező fizikai és emocionális hullámvasútra nincsen felkészülve.