Három rövid történet, témájuk a menekültek problémája.

Az első történet, a menekülő ember, mint emblematikus figura kicsinységével, esendőségével foglalkozik, azzal, ahogy az ember halálának kegyetlensége elvész a természet mindent magába olvasztó gyönyörűségében.
A második azt az alapigazságot fejtegeti, miszerint a szerencsétlen is talál magánál szerencsétlenebbet. A nyomorultak között is megvan az a kiválasztott réteg, amely könyörtelenül terrorizálja a többieket. Kizsákmányol és megaláz, hogy így védje meg önmagát a lelki pusztulástól. Ez a jelenet egyfajta cinikus családtörténet is.
A harmadik, záró tétel a jóléti társa-dalom karitatív mozgalmainak paródiája.

Ezek a történetek nem provokatív kérdéseket, sem bölcs válaszokat nem akarnak megfogalmazni. Hideg, mondhatni cinikus mementói egy kornak, a mai ember kegyetlenségének és esendőségének.Szöveg nélkül