Olyan fikciós dokumentum-játékfilmet kívánok létrehozni, amely eredeti helyszíneken és szereplőkkel, Ozora lakóival készül, ám maga a történet elejétől a végéig fikció.
A film elsősorban egy filmnyelvi játék, amelyben az idilli jelenetek és képek mögött úgy helyezkedik el a történet, mint a századfordulón közkedvelt varázsképeken a keresett személyek; a képeket gyakran fejtetőre kell állítani, a valóban látottat el kell felejteni ahhoz, hogy előbukkanjon a keresett.
Tehát számomra elsősorban az alaptörténet elmesélésének hogyanja a fontos, az, hogy miként bontakozik ki a látszólag egymástól független jelenetek sorozatából a titok, hogyan válnak a hétköznapi történések képei egy borzongató történet összefüggő elemeivé.
A film egyik legfontosabb szervezőelemének a ritmust, a különféle zörejeket és hangokat tartom, amelyek az élő beszéd, a konkrét helyzetekben kimondott szavak és mondatok helyett állnak, azokkal keveredve alkotnak valami különös elegyet, egyfajta "zajszimfóniát". Az apró zajokból olyan mikrotörténetek sejlenek fel, amelyek a beszédnél, a kimondott szavaknál pontosabban mutatnak rá az egyetlen igazi történetre, a béke mögött rejtőző emberi tragédiára.