Miqueu (Michel) zenész. Provence-ben él egy kis faluban feleségével, Nikével, aki magyar. A fia Baltazár 24 éves, hegedűs. Michel meghívást kap, hogy csináljon egy koncertet Budapesten, magyar zenészekkel. Michel megkéri Baltazárt, hogy segítsen. Elindulnak.
Baltazárnak ez az utazás a gyökerekhez való visszatérést is jelenti, hiszen ő félig magyar. Michelnek pedig jó alkalom felkeresni a barátokat, akikkel harminc éve zenél együtt.
A budapesti Táncháztalálkozóra érkeznek, ahol Michel elkezdi összeszedni a zenészeket a tervezett koncerthez. Elvetődnek Diósgyőrbe a Kaláka-fesztiválra, Sátoraljaújhelyre és még Gyimesbe is. Szentendrén a Vujicsics és a Söndörgő együttessel próbálnak. Azután Budapesten Sebestyén Mártával, Sebő Ferenccel, Ökrös Csabával, Dresch Mihállyal. Végül létrejön egy koncert a régi és új barátokkal az A38 állóhajón. Mindenki ott van. A koncerten Michel francia, spanyol (és egyéb) occitán dalaira a magyarországiak egy-egy sajáttal válaszolnak, ezáltal egy felejthetetlen párbeszéd jön létre a zene nyelvén, ami végleg feloldja a kultúrák és a személyek közötti távolságot.

Zenei utazásról van szó térben, időben, lélekben. Egy fiatalember a gyökereit keresi, egy idősebb a régi barátait... Valahogy úgy, ahogy mindannyian keressük a helyünket a hagyományban, Európában.
A történet létező személyekből bomlik ki.