A film a 18. század egyik legtitokzatosabb festményének � Watteau: Indulás Kythéra szigetére � keserű, mai adaptációja. Történet a szerelem szürke, reménytelen elmúlásáról; egy fiatal pár reklámok, prospektusok, olcsó kvízműsorok és tévés futballmeccsek között megélt mindennapi életéről.

WATTEAU - Azok a csillogó, nedves szemű tekintetek a távoli végtelen tengerek kéksége előtt. A kirándulók, akik visszaindulnak a boldogság szigetéről�
Watteau melankóliája nagyon megrendített. Meghatott, ahogy az illúziók eltűnnek a lassan mozgó Időben, mialatt görcsösen magunkhoz szorítjuk őket. Mert milyenek az éjszakák és a nappalok, ha a távolban feltűnő, kéklő sziget felé tartunk? És milyenek akkor, ha nincsen ilyen sziget? Tényleg kell egy sziget a szerelemhez, vagy tényleg nem kell hozzá?
Mára az Istenek elhajóztak, és magukkal vitték a csodáikat. De mi rendíthetetlenül várjuk, hogy jelt adjanak, akkor nyomban útra kelünk.
A PREMIER PLAN - A filmképben elsősorban az arc érdekelt. A tekintet, a kitapintható pillantás vibrálása. Mindez pedig azért, és csakis azért, hogy mögé pillanthassak a képnek. Hogy látni lehessen mindazt, amit a kép, a látvány eltakar, elrejt. Ami csak a szemlélődés előtt fedi fel magát. A stilizált filmkép és a panorámaképek az emberi tekintet, az ábrázat megismételhetetlenségét ellenpontozzák ebben a filmben.
A TÁJKÉP - Itt a táj a tekintet feloldódása. Az arc megszűnik a tájban. Lehet az a táj egy futballpálya vagy egy divatbemutató. A XXI-ik századi táj az illúziók, a menekülés otthona, amely különös álarcot kínál fel nekünk a maga képében, hogy eltakarhassa tulajdon arcunkat önmaga elől.