Sára szereti Márkot. Gyerekük lesz. Márk is szereti Sárát - a maga módján. Márk szereti Sophie-t is. Sophie is szereti Márkot. De Sophie nem szereti, ha átverik. Inkább azt szereti, ha kényeztetik. És András szereti kényeztetni Sophie-t. András szívesen kényeztetné a feleségét, Ritát is. Mert szereti. Szereti bosszantani. Rita viszont nem szereti, ha bosszantják. Ő törődni szeretne valakivel. Törődik hát Natasával. Natasa viszont nem törődik semmivel. Halálos beteg. Szerelmes az életbe. Az életet most Jimmy jelenti neki. Jimmynek is Natasa jelenti az életet - főleg ha kifizeti az életét jelentő tartozást Etelének. Mert Etele nem kegyelmez. Etelének sem kegyelmez Petra. Pedig Petra szereti Etelét. De Etele még mindig Sárát szereti. És Sára is szereti Etelét - a maga módján.

A Nem vagyok a barátod improvizációs film - nem csupán a kilenc amatőr szereplő, hanem az operatőr, a rendező és a forgatókönyvírók részéről is, hiszen a történet percről percre, a szereplők ötletei és reakciói nyomán alakult és fejlődött azzá, ami most a közönség elé kerül, mindössze húsz forgatási nap alatt. A történetnél azonban talán fontosabb a világ, amely elénk tárul: egy szelet Budapest 2008. januárjából.
És még inkább a felismerés: hogy akikkel együtt utazunk nap mint nap a villamoson, vagy a metrón, akikkel együtt állunk sorban a közértben, vagy együtt ülünk egy moziteremben, ők is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk.
Egy kicsit jók, egy kicsit rosszak, de mindenképpen végtelenül izgalmasak és - a maguk módján - szerethetők.