Ismét vár a Tüskevár. Mindannyiunk nagy, közös nyári kalandja éled újra. Ki ne emlékezne a dohány szagú Matulára, a berek tanítómesterére és a két emberré váló kamaszra, Tutajosra és Bütyökre. Hát megint itt van az a nyár, ami úgy kezdődik, hogy: Tutajos kegyelem ötöst kap év végén matekból, így elhárul minden akadály, hogy a nyarat vidéken tölthesse István bácsinál, Náncsi néninél és „természetesen” Matulánál. István bá’nak nem kell sokat magyarázni, hogy Tutajosunk miért szeretné leginkább a berekben, Matulával tölteni a nyarat. Gyerekként ő is az öreg mellett nevelődött. Idén nyáron Tutajoson a sor, hogy kijárja a természet iskoláját. Ladó Gyula Lajos, azaz Tutajos a természet durva ölén tanulja meg mire való a gumicsizma, mennyire éget a nap, milyen az igazi halászlé és hogy kell kifogni a hozzávalót. Ahogy telnek a napok, Tutajos kezébe egyre jobban illeszkedik az evezőlapát. A puska sem rúg már vissza úgy, mint az elején. A növények és az állatok egyre közelebbi ismerőseivé válnak a fiatal legénynek. Majd egy szép napon megérkezik Bütyök. Innentől fogva együtt járják a természetet. Bütyök csodálkozva tapasztalja, hogy Gyulából kész férfi lett. Aztán micsoda kalandokba keverednek együtt: Elkapja őket egy hatalmas vihar, felfedezik a Tüskevárat, sőt Bütyök szerelembe esik Katicával a vízhordó lánnyal. Mire véget ér a nyár a két emberpalántából ember lett a berekben. Hazafelé Tutajos és Bütyök, kérdőn néznek egymásra: El lehet ezt mesélni az osztályban? Nem. A Tüskevárat látni kell.