Volt egyszer egy Magyarország. Tulajdonképpen mint ország, ekkoriban pont nem létezett. Sírok, romok, krónikák alapján lehetett emlékezni a múltjára �amit az itt élők meg is tettek � ám a külvilág számára Magyarország neve úgy hangzott, mint Bergengóciáé, egy egykor virágzó, múltbéli helyé.
A történet szereplői vadászatra gyűlnek össze. A társaságnak tagja egy angol mérnök is. Fantaszta, feltaláló, kalandvágyó férfi, aki egyes vélemények szerint Palmerston angol külügyminiszternek küld jelentéseket. Merész elképzelései vannak a magyarok gazdasági felemelkedéséről, és az ezáltal nyert függetlenségükről. Lelkesedését egy romantikus, titkolt szerelem is fűti, melyet az egyik jelenlévő hölgy iránt érez.
Persze ez a vadászat nem érdektelen az osztrák titkosszolgálat számára sem. Ilyen ez a kor.
Gyönyörű szeptemberi idő van. Hőseink élvezik a szép tájat, az életet. Vadásznak.
1839-et írunk. Kilenc évvel vagyunk a kontinensen végigsöprő forradalmak és szabadságharcok előtt, amikor Európa tudatában újra megjelenik egy ország, mely addig is jelen volt, mégsem létezett.